Agustini, Delmira: Cuentas falsas

Los cuervos negros sufren hambre de carne rosa;

En engañosa luna mi escultura reflejo,

Ellos rompen sus picos, martillando el espejo,

Y al alejarme irónica, intocada y gloriosa,

Los cuervos negros vuelan hartos de carne rosa.

Amor de burla y frío

Mármol que el tedio barnizó de fuego

O lirio que el rubor vistió de rosa,

Siempre lo dé, Dios mío...

O rosario fecundo,

Collar vivo que encierra

La garganta del mundo.

Cadena de la tierra

Constelación caída.

O rosario imantado de serpientes,

Glisa hasta el fin entre mis dedos sabios,

Que en tu sonrisa de cincuenta dientes

Con un gran beso se prendió mi vida:

Una rosa de labios.

A hollók húst kívánnak, lágy rózsaszínű étket;

testem szobrát tükörben veretem vissza nékik,

marják-verik a tükröt, csőrüket törve tépik,

gúnyos-érinthetetlen, dicsfényben hátralépek,

a hollók jóllakottan sötét fészkükre térnek.

Adjak hideg szerelmet,

márványt, amin unalom tüze fénylik,

liliomot, mit rózsa pírja éget,

Uram, más ne lehessek?

Rózsafüzér virága,

világot körülérő,

termékeny föld nyakára

hulló eleven ékkő,

csillagkép, földre szálló.

Én rózsafüzérem mágnes-kígyója,

csússz végig okos ujjaim alatt, mert

az életem, lágy szirom-ajkú rózsa,

a te ezer fehér foggal sugárzó

mosolyoddal, a csókodban fogant meg.