This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Alberti, Rafael: Elegía a un poeta que no tuvo su muerte

Portre of Alberti, Rafael

Elegía a un poeta que no tuvo su muerte (Spanish)

Federico Garcia Lorca

 

No tuviste tu muerte, la que a ti te tocaba.

Malamente, a sabiendas, equivocó el camino.

¿Adónde vas? Gritando, por más que aligeraba

no paré tu destino.

 

¡Que mi muerte madruga!¡Levanta! Por las calles,

los terrados y torres tiembla un presentimiento.

A toda costa el río llama a los arrabales,

advierte a toda costa la oscuridad al viento.

 

Yo, por las islas, preso, sin saber que tu muerte

te olvidaba, dejando mano libre a la mía.

¡Dolor de haberte visto, dolor de verte

como yo hubiera estado, si me correspondía!

 

Debiste de haber muerto sin llevarte a tu gloria

ese horror en los ojos de último fogonazo

ante la propia sangre que dobló tu memoria,

toda flor y clarísimo corazón sin balazo.

 

Mas si mi muerte ha muerto, quedándome la tuya,

si acaso le esperaba más bella y larga vida,

haré por merecerla, hasta que restituya

a la tierra esa lumbre de cosecha cumplida.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://todoloqueimagines.blogspot.com/2007

Elégia a költőről, aki nem a saját halálával halt (Hungarian)

(Federico Garcia Lorca)

 

Nem, nem az ragadott el, nem a magad halála.

Készakarva, galádul, a téves útba botlott.

Hová mész? Úgy suhant, hogy nem tudtam, rákiáltva

megállítani sorsod.

 

Hogy dereng már halálom! Ébredj! Rossz sejtelem lep

szerte tornyot, tetőket, partok csipkés szegélyét.

Kétségbeesve ordít a folyó a tereknek,

kiált kétségbeesve a szélhez a sötétség.

 

S én, foglya szigeteknek, azt sem tudom, halálod

elfeledt-e, szabad tért nyitva már az enyémnek.

Jaj, hogy így láttalak, jaj, hogy reád így találok,

ahogy most én feküdnék, ha engem hív a végzet!

 

így kellett halnod, íme, a végső torkolattűz

borzalmával szemedben, a diadalt se látva,

ennen véreddel szemben, melynek emléke kettős,

sebheteden szívednek tündökletes virága.

 

De ha halott halálom rámhagyta a tiédet,

s tán szebb s hosszabb az élet, amely sorsomra várna,

vajha méltó lehetnék rá, míg csak be nem érett

földön a teljesülő szüretnek ragyogása.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap