This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Alberti, Rafael: Oda a Platko

Portre of Alberti, Rafael

Oda a Platko (Spanish)

(Santander, 20 de mayo de 1928)

 

Nadie se olvida, Platko,

no, nadie, nadie, nadie,

oso rubio de Hungría.

 

Ni el mar,

que frente a ti saltaba sin poder defenderte.

Ni la lluvia. Ni el viento, que era el que más regía.

 

Ni el mar, ni el viento, Platko,

rubio Platko de sangre,´

guardameta en el polvo,

pararrayos.

 

No, nadie, nadie, nadie.

 

Camisetas azules y blancas, sobre el aire,

camisetas reales,

contrarias, contra ti, volando y arrastrándote,

Platko, Platko lejano,

rubio Platko tronchado,

tigre ardiendo en la yerba de otro país. ¡Tú, llave,

Platko, tú, llave rota,

llave áurea caída ante el pórtico áureo!

 

No, nadie, nadie, nadie,

nadie se olvida, Platko.

 

Volvió su espalda el cielo.

Camisetas azules y granas flamearon,

apagadas, sin viento.

 

El mar, vueltos los ojos,

se tumbó y nada dijo.

Sangrando en los ojales,

sangrando por ti, Platko,

por tu sangre de Hungría,

sin tu sangre, tu impulso, tu parada, tu salto,

temieron las insignias.

 

No, nadie, Platko, nadie,

nadie, nadie se olvida.

 

Fue la vuelta al mar.

Fueron

diez rápidas banderas

incendiadas, sin freno.

Fue la vuelta del viento.

La vuelta al corazón de la esperanza.

Fue tu vuelta.

 

Azul heroico y grana,

mandó el aire en las venas.

Alas, alas celestes y blancas, rotas alas,

combatidas, sin plumas, encalaron la yerba.

 

Y el aire tuvo piernas,

tronco, brazos, cabeza.

 

¡Y todo por ti, Platko,

rubio Platko de Hungría!

 

Y en tu honor, por tu vuelta,

porque volviste el pulso perdido a la pelea,

en el arco contrario el viento abrió una brecha.

 

Nadie, nadie se olvida.

 

El cielo, el mar, la lluvia, lo recuerdan.

Las insignias.

Las doradas insignias, flores de los ojales,

cerradas, por ti abiertas.

 

No, nadie, nadie, nadie,

nadie se olvida, Platko.

 

Ni el final: tu salida,

oso rubio de sangre,

desmayada bandera en hombros por el campo.

 

¡Oh Platko, Platko, Platko,

tú, tan lejos de Hungría!

 

¿Qué mar hubiera sido capaz de no llorarte?

 

Nadie, nadie se olvida,

no, nadie, nadie, nadie. 



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://partidosdepoetas.blogspot.com/2009

Óda Platkóhoz* (Hungarian)

(Santander, 1928. május 20.)

 

Nem feled senki, Platkó,

nem, senki, senki, senki

te szőke magyar medve.

 

A tenger az se,

mely ott zúgott előtted és mégse védhetett meg.

Az eső se. S a fennen uralkodó szelek se.

 

Tenger se, szél se, Platkó,

telivér szőke Platkó,

kapu őre a porban,

villámhárító.

 

Nem, senki, senki, senki.

 

Kék és azúr dresszek a szélben,

királyi dresszek,

kik rádtörtek repülve, zúdulva neked estek,

Platkó, Platkó, te messzi,

elesett szőke Platkó,

idegen föld gyepén lángoló tigris! És kulcs,

Platkó, törött kulcs,

az arany portikusz előtt elhullt arany kulcs!

 

Nem, senki, senki, senki,

nem feled senki, Platkó!

 

Háttal fordult az ég.

Lángoltak az azúr és bíborszínű dresszek

és szélhíján kihúnytak.

 

És a tenger, szemét lesütve,

szó nélkül összeomlott.

A gomblyukakban vérzett,

vérzett, Platkó, teérted,

magyar véred elestén,

s hogy nem volt többé véred, lendületed, bravúrod,

remegve mind a jelvény.

 

Nem, senki, senki, Platkó,

el nem feledi senki.

 

És visszatért a tenger.

Tíz zászló jött lobogva,

robogva,

villámgyors lendülettel.

És visszatért a szél is.

Vissza a szívbe a reménység.

Te visszatértél.

 

Hősi kéket s bíborszínt

küldött szét a levegő az erekbe.

S szárnyak, égi szárnyak, és fehér, törött szárnyak

hullottak tollafosztva, legyőzötten a gyepre.

 

És lába nőtt a szélnek,

és feje, törzse, karja.

 

És Platkó, mind teérted,

te szőke magyar Platkó!

 

S visszatérted tiszteletére,

mert új vért zúdítottál a harc ernyedt erébe,

a szél egy rést nyitott az ellenfél kapujában.

 

Nem, senki sem feledhet.

 

Emlékszik az eső, a szél, a tenger.

S mind az aranyló

jelvények, gomblyukaknak sok bezárult virága,

kelyhét érted megint kitárta.

 

Nem, senki, senki, senki,

El nem feledi Platkó!

 

És a végét sem: távozásod,

telivér szőke medve;

ájult zászló, a pálya fölött, vállra emelve.

 

Ó, Platkó, Platkó, Platkó,

honodtól messze, messze!

 

Mily tenger volna képes téged meg nem siratni?

 

Nem, senki sem feledhet,

nem, senki, senki, senki.

 

* Plattkó Ferenc (Budapest, 1898. december 2. – Santiago de Chile, 1983. szeptember 2.)                 válogatott labdarúgó, kapus. A Vasas első, válogatott labdarúgója. Külföldön Franz Platko, Franz Platko Kopiletz, Francisco Platko néven volt ismert. Az FC Barcelonához szerződött, ahol az 1928-as spanyol kupadöntő kapcsán Rafael Alberti, verset írt hozzá.




Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

Related videos


minimap