This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Alcázar, Baltasar del: A szerző élete öregkorában (Vida del autor en la vejez in Hungarian)

Portre of Alcázar, Baltasar del
Portre of Molnár Imre

Back to the translator

Vida del autor en la vejez (Spanish)

Deseáis, señor Sarmiento,

saber en estos mis años,

sujetos a tantos daños,

cómo me porto y sustento.

 

Yo os lo diré en brevedad,

porque la historia es bien breve,

y el daros gusto se os debe

con toda puntualidad.

 

Salido el sol por oriente

de rayos acompañado,

me dan un huevo pasado

por agua, blando y caliente.

 

Con dos tragos del que suelo

llamar yo néctar divino,

y a quién otros llaman vino

porque nos vino del cielo.

 

Cuando el luminoso vaso

toca en la meridional,

distando por un igual

del Oriente y del ocaso,

 

me dan asada y cocida

una gruesa y gentil ave,

con tres veces del suave

licor que alarga la vida.

 

Después que cayendo, viene

a dar en el mar Hesperio,

desamparado el imperio

que en este horizonte tiene;

 

me suelen dar a comer

tostadas en vino mulso,

que el enflaquecido pulso

restituyen a su ser.

 

Luego me cierran la puerta,

yo me entrego al dulce sueño,

dormido soy de otro dueño;

no sé de mi nueva cierta.

 

Hasta que, habiendo sol nuevo

me cuentan cómo he dormido:

y así de nuevo les pido

que me den néctar y huevo.

 

Ser vieja la casa es esto:

veo que se va cayendo,

voile puntales poniendo

porque no caiga tan presto.

 

Más todo es vano artificio;

presto me dicen mis males

que han de faltar los puntales

y allanarse el edificio.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.los-poetas.com

A szerző élete öregkorában (Hungarian)

Sarmiento uram, ha kéred,

mondjam el, e vén időben,

kórsággal megrakva bőven,

hogy vagyok s mimódon élek,

 

kurtán elmesélhetem,

mert kevésböl áll a sorja,

s rászolgálsz, hogy felsorolva

minden pontosan legyen.

 

Hogy a nap fölkél keletről,

s fényözön kiséri fennen,

lágytojáskát adnak ennem,

melyből jótékony meleg dől.

 

Rá két kortyot húzok abból,

mit én nektárnak becézek;

bor: így szólítják a népek,

égből szállt legbíborabb bor.

 

A tündökletesség kelyhe

mikor épp zenitre ér,

s útra kelni egyet ér

napnyugatra, napkeletre,

 

hozzák fött vagy sült madárka

dundi húsát délebédül;

háromszor iszom levéből,

hogy kedélyem vígra váltsa.

 

Majd ha hull alá, immáron

a Hesperiába veszve,

s birodalmát hagyja messze

a lehajló láthatáron,

 

akkor adnak kenyeret,

mézizű borban kisütve,

hogy pulzusom helyre üsse,

mely bizony már renyhe lett.

 

Bécsukják reám az ajtót,

s édes álmot alszom aztán;

álmaimban más a gazdám:

tudja ég, hogy hol csavargok!

 

S hogy a nap kél újra másnap,

elmesélik, mint aludtam,

nekilátok majd legottan

a nektárnak s lágytojásnak.

 

Egy a baj: a ház kivénhedt,

egyre hull a burkolat, fal,

támogatnám gyám-rudakkal,

hogy ne dőljön össze végleg.

 

Ám e szándék hívságos csak:

sok bajom míg mondogatják,

kidőlnek a tám-rudak, -fák,

s házam végleg összeroskad.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap