Alonso, Dámaso: Mikor a költő meghalt (Cuando murió el poeta in Hungarian)
Cuando murió el poeta (Spanish)Cuando murió el poeta se quedaron tristes todas las cosas pequeñitas que él cuidaba.
Y el viento casto –la ventana, abierta- casi jugando, resbaló en el libro, volvió una página,
y se partió contigo, Primavera, temblando de emoción, tibio de verso casi con alma.
Cuando murió el poeta, dijo: «Sólo quiero dejar…»
Y le cerró los ojos la mayorcita de sus hermanas.
|
Mikor a költő meghalt (Hungarian)Mikor a költő meghalt, itt maradtak magányukban mind a kicsike tárgyak, mikre vigyázott.
S jött a szűz szél - nyitott ablakon át - megcsúszott a könyvön, lapozott egyet, szinte játszott.
És egybeolvadt teveled, Tavasz, reszketve érzéstől és verstől, szinte lélekkel állt ott.
Mikor a költő meghalt, így szólt: - Nektek most itt hagyom... -
S nagy hugocskája zárta le szemét, lásson örökké álmot.
|