This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Ana, Marcos: Szívem börtönudvar (Mi corazón es patio in Hungarian)

Portre of Ana, Marcos
Portre of Simor András

Back to the translator

Mi corazón es patio (Spanish)

A María Teresa León

 

La tierra no es redonda:

es un patio cuadrado

donde los hombres giran

bajo un cielo de estaño.

 

Soñé que el mundo era

un redondo espectáculo

envuelto por el cielo,

con ciudades y campos

en paz, con trigo y besos,

con ríos, montes y anchos

mares donde navegan

corazones y barcos.

Pero el mundo es un patio

(Un patio donde giran

los hombres sin espacio)

 

A veces, cuando subo

a mi ventana, palpo

con mis ojos la vida

de luz que voy soñando.

y entonces, digo: “El mundo

es algo más que el patio

y estas losas terribles

donde me voy gastando”.

 

Y oigo colinas libres,

voces entre los álamos,

la charla azul del río

que ciñe mi cadalso.

 

“Es la vida”, me dicen

los aromas, el canto

rojo de los jilgueros,

la música en el vaso

blanco y azul del día,

la risa de un muchacho…

Pero soñar es despierto

(mi reja es el costado

de un sueño que da al campo)

 

 Amanezco, y ya todo

-fuera del sueño- es patio:

un patio donde giran

los hombres sin espacio.

 

¡Hace ya tantos siglos

que nací emparedado,

que me olvidé del mundo,

de cómo canta el árbol,

de la pasión que enciende

el amor en los labios,

de si hay puertas sin llaves

y otras manos sin clavos!

 

Yo ya creo que todo

-fuera del sueño- es patio.

(Un patio bajo un cielo

de fosa, desgarrado,

que acuchillan y acotan

muros y pararrayos).

 

 Ya ni el sueño me lleva

hacia mis libres años.

Ya todo, todo, todo,

-hasta en el sueño- es patio.

 

Un patio donde gira

mi corazón, clavado;

mi corazón, desnudo;

mi corazón, clamando;

mi corazón, que tiene

la forma gris de un patio.

 

(Un patio donde giran

los hombres sin descanso).



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.marcos-ana.com/?p=66

Szívem börtönudvar (Hungarian)

María Teresa Leónnak

 

A föld nem gömb alakú,

a föld körbezárt udvar

ón-éggel és rabnak

mindig egyféle úttal.

 

Azt álmodtam: a világ

kerek tér, ég azúrja

fénnyel és városokkal,

mezőkkel, hol a búza

együtt érik a vággyal,

folyó és hegy, és zúgva

áradó óceán, hol

szívek és hajók úsznak.

Csakhogy a világ udvar.

(Börtönudvara rabnak

mindig egyféle úttal.)

 

Néha ablakomon át

szemem a fényt szomjúzza,

az életét, mit láttam

éjjel álmomba hullva.

Es így szólok: „A világ

más is, mint börtönudvar,

nemcsak e szörnyű gödör,

hol élve lettem hulla."

 

És hallom a domboldalt,

dalát a nyárfa súgja,

folyó kék fecsegése

ér vérpadomhoz újra.

 

„Ez az élet" - üzenik

az illatok, a furcsa

neszek, a füttyös pintyek,

a nap kelyhéből új dal

csordul ki, nevetéssel

üdvözöl egy fiúcska...

Ébren álmodom újra.

(Cellámból a mezőre

nem visz, csak álmom útja.)

 

Hajnal ébreszt, és minden,

mi nem álom - csak udvar,

börtönudvara rabnak

mindig egyféle úttal.

 

Több mint egy százada már

vagyok falak közt hulla,

és nincs számomra világ,

fák se dalolnak új dalt,

szerelem se gyújt vágyat

a vérben és a húsban -

sebzett kezeket látok,

ajtót zárral és kulccsal!

 

mi nem álom - csak udvar.

(Börtönudvar az égbolt,

széttépett, szürke udvar,

villámhárítók sebzik,

nyesi a fal, a durva.)

 

Szabad éveim felé

már álmomnak sincs útja.

Már minden, minden, minden,

álmom is - börtönudvar.

 

Kőlapjain jár körbe

szívem, a kínok-dúlta,

szívem, a mezítelen,

szívem, halálra sújtva

szívem, mi épp olyan már.

mint ez a szürke udvar.

 

(Börtönudvar, a rabnak

mindig egyféle úttal.)



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

Related videos


minimap