This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Andrade, Olegario Victor: Az Atlantisz (részlet) (La Atlántida (detalle) in Hungarian)

Portre of Andrade, Olegario Victor

La Atlántida (detalle) (Spanish)

VII

 

¡Siglos pasaron sobre el mundo, y siglos

guardaron el secreto!

¡Lo presintió Platón cuando sentado

en las rocas de Egina contemplaba

las sombras que en silencio descendían

a posarse en las cumbres del Himeto;

y el misterioso diálogo entablaba

con las olas inquietas

que a sus pies se arrastraban y gemían!

¡Adivinó su nombre, hija postrera

del tiempo, destinada

a celebrar las bodas del futuro

en sus campos de eterna primavera,

y la llamó la Atlántida soñada!

 

¡Pero Dios reservaba

la empresa ruda al genio renaciente

de la latina raza, domadora

de pueblos, combatiente

de las grandes batallas de la historia!

Y cuando fué la hora.

Colón apareció sobre la nave

del destino del mundo portadora, –

y la nave avanzó. ¡Y el Océano,

huraño y turbulento,

lanzó al encuentro del bajel latino

los negros aquilones,

y a su frente rugiendo el torbellino

jinete en el relámpago sangriento!

 

¡Pero la nave fué, y el hondo arcano

cayó roto en pedazos

y despertó la Atlántida soñada

de un pobre visionario entre los brazos!

 

¡Era lo que buscaba

el genio inquieto de la vieja raza,

develador de tronos y coronas,

era lo que soñaba!

ámbito y luz en apartadas zonas!

¡Helo armado otra vez, no ya arrastrando

el sangriento sudario del pasado

ni de negros recuerdos bajo el peso,

sino en pos de grandiosas ilusiones,

la libertad, la gloria y el progreso!

 

¡Nada le falta ya! lleva en el seno

el insondable afán del infinito,

y el infinito por do quier lo llama

de las montanas con el hondo grito

y de los mares con la voz de trueno!

¡Tiene el altar que Roma

quiso en vano construir con los escombros

del templo egipcio y la pagoda indiana,

altar en que profese eternamente

un culto sólo la conciencia humana !

¡Y el Andes, con sus gradas ciclópeas

con sus rojas antorchas de volcanes,

será el altar de fulgurantes velos

en que el himno inmortal de las ideas

la tierra entera elevará a los cielos!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.dominiopublico.es

Az Atlantisz (részlet) (Hungarian)

VII

 

Évszázadok szálltak tova fölöttünk,  

s megőrizték a titkot!  

Érezte már Platón, mikor Egina         

kopár szikláiról tűnődve nézte:          

a Himettoszt csipkéző sok oromra     

miként borulnak néma árnyak itt-ott;

s rejtelmes párbeszédbe         

bocsátkozott a nyugtalan habokkal,   

melyek lábáig kúsztak fel zajongva.  

Nevét is kitalálta: múlt koroknak       

búcsúszavát, hogy messze     

jövő nászára zengjen dús mezőkön,  

hol örök tavasz fényei lobognak -     

s az álmodott Atlantisznak nevezte.   

 

De úgy akarta Isten,   

s a nagy kaland még másra várt sokáig:         

az újjáéledt latin fajra, népek

meghódítójára, kinek csatáit  

aranybetűkkel őrzi a történet.

Mikor ütött az óra,     

csak fellépett Kolumbus        

a világ sorsát hordozó hajóra,            

dúlt lélekkel, mogorván,        

és útra kelt. A tenger újra s újra         

a latin árbocos elébe küldte   

sasok fekete hadját,

és színén véres villámot megűlve

nyargalt üvöltő lovasa, az orkán!

 

A hajó szállt; a titok szertehullva

a víz árjába porladt,

s a megálmodott Atlantisz felébredt

karjai közt egy szegény álmodónak.

 

Lám, ezt kutatta, várta

a nyughatatlan lelkü ősi fajta,

kinek trónokról dönthet büszke kénye;

ez volt nagy régi alma:

távol világok hívó partja, fénye!

Megint fegyverben áll hát,

sok gyászos emlék nem görnyeszti vállát,

cipelve múltja véres szemfedőjét;

dicső ábrándokat hajszol serényen,

mint haladás, szabadság és dicsőség!

 

Most mindene van már! A végtelennek

emésztő vágyát zárta kebelébe,

s a végtelen szólítja mindenünnen:

hegyek kiáltnak mély hangon feléje,

s mennydörgő szóval tengerek üzennek.

Övé lett ím az oltár,

mit egyiptomi templom s hindu szentély

romjaiból akart építni Róma,

hogy előtte buzgólkodjék örökkön

az emberész, hódolatát leróva.

Az Andok ciklopsz-lépcsős sziklavára,

a tűzhányók rőt fáklyás koszorúja

az oltár, szikrafátylakkal befedve,

ahonnan majd eszmék gyászhimnuszára

az egész föld föllebben az egekbe.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap