Argensola, Bartalomé Leonardo de: Ó, Don Juan (Oh Don Juan in Hungarian)

Yo os quiero confesar, don Juan, primero,

que ese blanco y carmín de doña Elvira

no tiene de ella más, si bien se mira,

que el haberle costado su dinero.

Pero también que confeséis yo quiero

que es tanta la beldad de su mentira,

que en vano a competir con ella aspira

belleza igual en rostro verdadero.

¿Qué, pues, que yo mucho perdido ande

por un engaño tal, ya que sabemos

que nos engaña igual Naturaleza?

Porque ese cielo azul que todos vemos

ni es cielo ni es azul; ¿y es menos grande,

por no ser realidad, tanta belleza?

Ó, Don Juan, hadd súgom a füledbe,

ha jól megnézzük doña Elvirát, a

pír s hamv arcán csak annyiban sajátja,

amennyiben saját pénzén szerezte.

Azután hadd súgom meg, hogy felette

nagy az ő hazugságának varázsa,

s nem versenghet vele valódi bája

hasonló szép arcnak, mely nincs kifestve.

De csoda-e, hogy e csalás miatt már

szinte eszemet vesztem? Hisz szemünket

a Természet is ekképp szokta csalni.

Mert mit mindnyájan látunk, kék egünknek

íve nem ív, kékje nem kék. De nagy kár,

hogy ekkora szépség ennyire talmi!