This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Bécquer, Gustavo Adolfo: Rímek III (Rima III in Hungarian)

Portre of Bécquer, Gustavo Adolfo

Rima III (Spanish)

Sacudimiento extraño

que agita las ideas,

como huracán que empuja

las olas en tropel;

 

murmullo que en el alma

se eleva y va creciendo

como volcán que sordo

anuncia que va a arder;

 

deformes siluetas

de seres imposibles;

paisajes que aparecen

como a través de un tul;

 

colores que fundiéndose

remedan en el aire

los átomos del iris,

que nadan en la luz;

 

ideas sin palabras,

palabras sin sentido;

cadencias que no tienen

ni ritmo ni compás;

 

memorias y deseos

de cosas que no existen;

accesos de alegría,

impulsos de llorar;

 

actividad nerviosa

que no halla en qué emplearse;

sin rienda que le guíe,

caballo volador;

 

locura que el espíritu

exalta y enardece;

embriaguez divina

del genio creador...

 

¡Tal es la inspiración!

 

Gigante voz que el caos

ordena en el cerebro,

y entre las sombras hace

la luz aparecer;

 

brillante rienda de oro

que poderosa enfrena

de la exaltada mente

el volador corcel;

 

hilo de luz que en haces

los pensamientos ata;

sol que las nubes rompe

y toca en el cenit;

 

inteligente mano

que en un collar de perlas

consigue las indóciles

palabras reunir;

 

armonioso ritmo

que con cadencia y número

las fugitivas notas

encierra en el compás;

 

cincel que el bloque muerde

la estatua modelando,

y la belleza plástica

añade a la ideal;

 

atmósfera en que giran

con orden las ideas,

cual átomos que agrupa

recóndita atracción;

 

raudal en cuyas ondas

su sed la fiebre apaga;

oasis que al espíritu

devuelve su vigor...

 

¡Tal es nuestra razón!

 

Con ambas siempre en lucha

y de ambas vencedor,

tan sólo el genio puede

a un yugo atar las dos.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.poesur.com/rimasBecquer.htm

Rímek III (Hungarian)

Különös széllökéstől

örvénylenek az eszmék,

vizét az óceánnak

hurrikán rázza így;

 

moraj a lélek mélyén

egyre növekedőben,

vulkán jelenti így be

lángkitöréseit;

 

kiismerhetlen lények

változó sziluettje,

tájakat takar így el

fátylaival a tüll;

 

színek, melyek a légben

egymással elvegyülve

a szivárványt idézik,

mind úszik és repül;

 

szavak nélküli eszmék,

szavak értelem nélkül,

kádenciák, melyeknek

nincs rímjük, ritmusuk;

 

sosem létezett dolgok

vágya és emlékképe,

boldog, aki nevetni,

vagy aki sírni tud;

 

idegek paripája,

nem tudja, merre szálljon,

gyeplő nem tartja vissza,

a végtelenbe tűnt;

 

szent őrület hevétől

éled s alél a szellem,

az isteni tehetség

tőle megrészegült...

 

Ilyen az ihletünk!

 

Gigászi hang a káoszt

rendezgeti agyunkban,

árnyak közül kitörve

a fénynek nekivág;

 

ragyogó aranygyeplő

megfékezi keményen

az elménkből kipattant

szárnyaló paripát;

 

fény-nyaláb, mi kötegbe

gondolatokat rendez,

felhőket szétűző nap,

végcélja a zenit;

 

okos kéz fűzi egybe,

míg gyöngysorrá nem lesznek,

a szavak engedetlen,

lázongó rendjeit;

 

ritmus harmóniája

számokban, verssorokban,

mi szökő hangjegy-népet

kimért ütembe zár;

 

véső, mely durva kőből

farag gyönyörű szobrot,

szemünk meglátja benne,

milyen az ideál;

 

varázs-légkör, amelynek

pályáján forgó eszmék,

mint atomok lebegnek

titkok vizeiben;

 

hulláma áradatnak

lázunknak szomját oltja,

hol a szellem erőt gyűjt,

amikor megpihen...

 

Az értelmünk ilyen!

 

Mindkettőt örök harcban

együtt igázni le,

csak a tálentum képes

erre, más senki se. 



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap