Bécquer, Gustavo Adolfo: Rímek LIII (Rima LIII in Hungarian)
|
Rima LIII (Spanish)Volverán las oscuras golondrinas en tu balcón sus nidos a colgar, y otra vez con el ala a sus cristales jugando llamarán.
Pero aquellas que el vuelo refrenaban tu hermosura y mi dicha a contemplar, aquellas que aprendieron nuestros nombres... ¡esas... no volverán!.
Volverán las tupidas madreselvas de tu jardín las tapias a escalar, y otra vez a la tarde aún más hermosas sus flores se abrirán.
Pero aquellas, cuajadas de rocío cuyas gotas mirábamos temblar y caer como lágrimas del día... ¡esas... no volverán!
Volverán del amor en tus oídos las palabras ardientes a sonar; tu corazón de su profundo sueño tal vez despertará.
Pero mudo y absorto y de rodillas como se adora a Dios ante su altar, como yo te he querido...; desengáñate, ¡así... no te querrán!
|
Rímek LIII (Hungarian)Visszatérnek az éjfekete fecskék, fészket rakni mind erkélyedre száll, és szárnyukkal ablakodon kopogva játszik a fecskepár.
De ők, kiket szépséged megigézett, és úgy vélték, hogy tovaszállni kár, azok, akik nevünket megtanulták... nem térnek vissza már!
Visszatérnek a jerikói rózsa indái, kertfalad rügyfödte vár, virágok nyílnak, oly gyönyörűszépek, kelyhükben fénysugár.
De ők, akiken harmat csöppje rezgett, s mi csodáltuk, bévül remegve bár, hiszen szirmukról a nap könnye csordult... nem térnek vissza már!
Visszatérnek az égő, szerelmes szók, hallod őket, visszhangjuk visszajár, mély álmát szíved elhagyja, mint fészkét a költözőmadár.
De némán, megbűvölten, térdre rogyva, mint aki Isten igenjére vár, ahogyan én szerettelek... jegyezd meg, nem szeret senki már!
|