This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Bécquer, Gustavo Adolfo: Rima XL

Portre of Bécquer, Gustavo Adolfo

Rima XL (Spanish)

Su mano entre mis manos,

sus ojos en mis ojos,

la amorosa cabeza

apoyada en mi hombro,

Dios sabe cuántas veces

con paso perezoso

hemos vagado juntos

bajo los altos olmos

que de su casa prestan

misterio y sombra al pórtico.

 

                  *

 

Y ayer... un año apenas,

pasado como un soplo,

con qué exquisita gracia,

con qué admirable aplomo,

me dijo al presentarnos

un amigo oficioso:

—¡Creo que en alguna parte

he visto a usted! ¡Ah, bobos,

que sois de los salones

comadres de buen tono,

y andabais allí a caza

de galantes embrollos:

qué historia habéis perdido,

qué manjar tan sabroso

para ser devorado

sotto voce en un coro

detrás del abanico

de plumas y de oro...!

 

                  *

 

Discreta y casta luna,

copudos y altos olmos,

paredes de su casa,

umbrales de su pórtico,

callad, y que el secreto

no salga de vosotros.

Callad, que por mi parte

yo lo he olvidado todo;

y ella... ella, no hay máscara

semejante a su rostro.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.poesia-inter.net/gabrim40.htm

Rímek XL (Hungarian)

Szemét szemmel őriztem,

kezét kezembe fogtam,

feje vállamra hajlott

szerelmesen és hosszan.

Az isten tudja hányszor

szilfák közt, a fasorban

lassú léptekkel jártunk

ott, hol a fák titokkal

árnyékozzák a portát

lehajló ágbogokkal!

 

                *

 

És tegnap... alig egy év,

baráttal valék ottan,

bemutat néki, és ő

mily csodás nyugalommal,

mily bájjal finomkodva

mondá nékem azonnal:

- Úgy hiszem, láttam már önt

valahol. - Szalonokban

pletykát morzsoló hölgyek,

kik kopóknál mohóbban

vadásztok pikáns vadra

minden elrejtett szóban,

mily történet veszett ott,

lehetne azon nyomban

sotto voce ízekre

szedni szakavatottan,

arany legyezők nyelvén,

melyeken díszes toll van.

 

                 *

 

Magas és sűrű szilfák

diszkrét és szűzi holddal,

háza falai némák,

a bejárat is szótlan,

őrizzétek a titkot,

ki ne szökhessék onnan!

Hallgassatok; én mindent

feledtem, ott se voltam.

És ő... elrejti arca,

álarc sem rejti jobban!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap