Balbuena, Bernardo de: Soneto (Perdido ando, señora…)

Perdido ando, señora, entre la gente

sin vos, sin mí, sin ser, sin Dios, sin vida;

sin vos porque de mí no sois servida,

sin mí porque sin vos no estoy presente;

sin ser porque del ser estando ausente

no hay cosa que del ser no me despida;

sin Dios porque mi alma a Dios olvida

por contemplar a vos continuamente;

sin vida porque ausente de su alma

nadie vive, y si ya no estoy difunto

es en fe de esperar vuestra venida.

¡Oh, vos por quien perdí alegría y calma

miradme amable y volvereisme al punto

a vos, a mi, a mi ser, mi Dios, mi vida!

A nép között, úrnőm, elveszve járok,

nélküled, nélkülem, lét, Isten, élet

nélkül; nélküled, mert nem küzdök érted;

nélkülem, mert hozzád el nem találok;

lét nélkül, mert éntőlem messzepártolt,

és minden dolgom régen semmivé lett;

Isten nélkül, mert lelkem egyre téged

szemlél, belőle az Isten kivásott;

élet nélkül, mert akinek kiment már

a lelke, nem él, én is csak azért nem

haltam meg még, mert jöttöd hűn reméltet.

Ó, drága fény és lélek, tünde szempár,

nézz rám megint, hogy véled visszatérjen

énem, a lét, az Isten és az élet!