Banchs, Enrique: Acerca del odio II

Odio era: no es. Que ya no existe
esta otra fiebre de la carne viva.
A tanto que me muere no resiste
este otro orgullo de violencia altiva.

Antes era mi ser todo tormenta,
todo contradicción, lucha, mentira;
tendía la mirada turbulenta
el arco de la ira.

Y en divergentes fuerzas me partía,
y hoy soy hogar de sólo una energía
suprema, que alimenta un gesto eterno:

un amor pensativo y doloroso.
Por él soy como un lago silencioso,
entre grandes montañas, en invierno...

Gyűlölet volt: nem az. Kihúnyt a láza,
az élő hús heves tüze kilobbant.
Nem éltet már a gőg vad lobogása,
szelíd leszek, amíg meg nem halok majd.

Ellentét, hazugság s harc fergetegje:
vihar voltam, nem volt bennem szelídség,
zavaros tekintetem feszitette
a harag gyilkos ívét.

S küzdő erők téptek szét, míg egyetlen,
legfőbb energia otthona lettem,
hirdetve őt egy-örök mozdulattal:

a gondolkodó fájdalmas szerelmet.
Miatta őrzöm, mint a tó, a csendet,
nagy hegyek között, télen, mozdulatlan.