This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Barba Jacob, Porfirio: Futuro

Portre of Barba Jacob, Porfirio

Futuro (Spanish)

Decid cuando yo muera... (¡y el día esté lejano!)
soberbio y desdeñoso, pródigo y turbulento,
en el vital deliquio por siempre insaciado,
era la llama al viento...

Vagó, sensual y triste, por las islas de su América;
en un pinar de Honduras vigorizó el aliento;
la tierra mexicana le dio su rebeldía,
su libertad, su fuerza... Y era una llama al viento.

De simas no sondadas subía a las estrellas;
un gran dolor incógnito vibraba por su acento;
fue sabio en sus abismos, y humilde, humilde, humilde,
porque no es nada una llamita al viento.

Y supo cosas lúgubres, tan hondas y letales,
que nunca humana lira jamás esclareció,
y nadie ha comprendido su trágico lamento...
Era una llama al viento y el viento la apagó.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.poemas-del-alma.com

Jövő (Hungarian)

Ha meghaltam, hadd mondják... (de ez soká legyen még!),
gőgös volt és fölényes, nagy a heveskedésben,
s a szédítő életben nem lohaszthatva kedvét,
lángként lobogott a szélben...

Érzékien és búsan-járt Amerika-szerte,
a hondurasi fenyves zúgott lélegzetében,
nyughatatlan kedélyét Mexikó földjén nyerte,
a vad szabadságvágyat... S lángként lobogott a szélben.

Irdatlan mélységekből szökött a csillagokba;
rezgett egy ismeretlen fájdalom húrjaképpen;
szakadékok tették bölccsé - és mélyen alázatossá,
mert semmi az, ha egy szál lángocska lobog a szélben.

Tudott a gyászról, olyan mély és halálos sötétről,
amilyet emberi líra nem tárt föl azelőtt,
s nem értették, mi sárt föl tragikus énekében...
Lángként lobogott a szélben s a szél elfújta őt.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationO. O.

minimap