This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Bello, Andrés: Földművelés a forró égöv alatt (részlet) (Silva a la agricultura de la Zona Tórrida (detalle) in Hungarian)

Portre of Bello, Andrés

Silva a la agricultura de la Zona Tórrida (detalle) (Spanish)

¡Salve, fecunda zona,
que al sol enamorado circunscribes
el vago curso, y cuanto ser se anima
en cada vario clima,
acariciada de su luz, concibes!
Tú tejes al verano su guirnalda
de granadas espigas; tú la uva
das a la hirviente cuba;
no de purpúrea fruta, o roja, o gualda,
a tus florestas bellas
falta matiz alguno; y bebe en ellas
aromas mil el viento;
y greyes van sin cuento
paciendo tu verdura, desde el llano
que tiene por lindero el horizonte,
hasta el erguido monte,
de inaccesible nieve siempre cano.

Tú das la caña hermosa,
de do la miel se acendra,
por quien desdeña el mundo los panales;
tú en urnas de coral cuajas la almendra
que en la espumante jícara rebosa;
bulle carmín viviente en tus nopales,
que afrenta fuera al múrice de Tiro;
y de tu añil la tinta generosa
émula es de la lumbre del zafiro.
El vino es tuyo, que la herida agave
para los hijos vierte
del Anahuac feliz; y la hoja es tuya,
que, cuando de süave
humo en espiras vagorosas huya,
solazará el fastidio al ocio inerte.

Tú vistes de jazmines
el arbusto sabeo ,
y el perfume le das, que en los festines
la fiebre insana templará a Lico.
Para tus hijos la procera palma
su vario feudo cría,
y el ananás sazona su ambrosía;
su blanco pan la yuca;
sus rubias pomas la patata educa;
y el algodón despliega al aura leve
las rosas de oro y el vellón de nieve.
Tendida para ti la fresca parcha
en enramadas de verdor lozano,
cuelga de sus sarmientos trepadores
nectáreos globos y franjadas flores;
y para ti el maíz, jefe altanero
de la espigada tribu, hincha su grano;
y para ti el banano
desmaya al peso de su dulce carga;
el banano, primero
de cuantos concedió bellos presentes
Providencia a las gentes
del ecuador feliz con mano larga.
No ya de humanas artes obligado
el premio rinde opimo;
no es a la podadera, no al arado
deudor de su racimo;
escasa industria bástale, cual puede
hurtar a sus fatigas mano esclava;
crece veloz, y cuando exhausto acaba,
adulta prole en torno le sucede.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.geotropico.org

Földművelés a forró égöv alatt (részlet) (Hungarian)

Üdv oh termékeny égöv,
te ölelője a szerelmes napnak,
valahány lény a fényében sütkérez,
lélegzik, mozog, érez
akárhol is, mind tebenned fogannak!
Te szövöd a nyár ért kalászfüzérét,
a kádakban a te szőlőgerezded
leve sustorog, erjed;
sok színt - mályváét, aranyét, a vérét -
gyümölcsöskertjeidben
meglelhetni, a szél is odalibben
inni jó aromákat;
számlálhatatlan nyájak
legelik zölded végtelenbe nyúló
síktól, mely a láthatáron túlterjed
a magas hegyig, melyet
jég borít be és örök, szikrázó hó.

Cukornádadnak méze
olyan tiszta, hogy róla
a szorgos méhek példát vehetnének,
tiéd a kávé szép korallbogyója,
mit barnán-habzón csordít ki a csésze;
égő kárminja dús kaktuszfügédnek
vetekszik Tírus bíborkagylójával
s versenyre kel indigótintád kékje
zafírtűzzel, hegyi tó azúrjával.
A boldog Anahuac sok fiának,
kik inni mindig készek,
te adsz agávebort s tiéd a barna
levél, melyből ha szállnak
a füstkarikák lágyan, bús unalma
megédesedik a semmittevésnek.

Te ékítesz cserjéket
fehér jázminvirággal,
amely enyhíti Bacchus ünnepének
vad mámorát bódító illatával.
Fiaidat ellátja a hű pálma
sok hűbéri javával,
az ananász ízes ambróziával,
a jukka lágy kenyérrel,
gumót az édes krumpli nékík érlel
s nekik nyílik szellőtől kibomolva
gyapot arany rózsája, fehér bolyha.
Te teszed, hogy sötéten zöldelő
lombok között csüngeti kúszó, terhes
venyigékről - virágokba foglalva -
nektárízű gömbjét a gránátalma;
neked adja a tengeri kevélyen
szakállas csövét, melyen arany szem lesz
s eléd ájul a vemhes
banán önnön súlyától szédelegve:
a banán áll az élen
sok jó között, mit bő markát széttárván
az Egyenlítő táján
szór szét a természet pazarló kedve.
Nem jutalmaz emberi ügyességet,
mely teremni betörte,
nem köszönhet ekének, vagy nyesésnek
semmit se gazdag fürtje,
nem is szorul a fáradt segítségre,
mit nyújtanak az elgyötört rabszolgák:
sebesen nő s ha elvégezte dolgát,
mohó utódok lépnek örökébe.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap