Berceo, Gonzalo de: Milagros de Nuestra Señora - El pobre caritativo
Milagros de Nuestra Señora - El pobre caritativo (Spanish)Era un omne pobre que vivié de raziones, non avié otras rendas nin otras furcïones fuera quanto lavrava, esto poccas sazones: tenié en su alzado bien poccos pepïones.
Por ganar la Gloriosa que él mucho amava, partiélo con los pobres todo quanto ganava; en esto contendié e en esto punnava, por aver la su gracia su mengua oblidava.
Quando ovo est pobre d'est mundo a passar, la Madre glorïosa vínolo combidar; fablóli muy sabroso, queriélo falagar, udieron la palavra todos los del logar.
«Tú mucho cobdiciest la nuestra compannía, sopist pora ganarla bien buena maestría, ca partiés tus almosnas, diziés Ave María, por qué lo faziés todo yo bien lo entendía.
»Sepas que es tu cosa toda bien acabada, ésta es en que somos la cabera jornada; el Ite, missa est, conta que es cantada, venida es la ora de prender la soldada.
»Yo so aquí venida por levarte comigo, al regno de mi Fijo, que es bien tu amigo, do se ceban los ángeles del buen candïal trigo; a las Sanctas Virtutes plazerlis há contigo.»
Quando ovo la Gloriosa el sermón acabado, desamparó la alma al cuerpo venturado, prisiéronla de ángeles, un convento onrrado, leváronla al Cielo, ¡Dios sea end laudado!
Los omnes que avién la voz ante oída, tan aína vidieron la promesa complida: a la Madre gloriosa que es tan comedida, todos li rendién gracias, quisque de su partida.
Qui tal cosa udiesse serié malventurado si de Sancta María non fuesse muy pagado, si más no la onrrase serié desmesurado, qui de ella se parte es muy mal engannado.
Aun más adelante queremos aguijar: tal razón como ésta non es de destajar, ca éstos son los árboles do devemos folgar, en cuya sombra suelen las aves organar.
|
Miasszonyunk csodái - Az adakozó szegény (Hungarian)Volt egy nyomorult ember, ki tengett alamizsnán, keresménye ha volt is, kihullt lyukas tarisznyán, mikor dologba hívták, esett vala ez ritkán, ha pénz került zsákjába, kevéske volt, és hitvány.
Szűzanyának kegyéért, mert módfelett szerette, szegényekkel megosztá, ha pénz jutott a zsebbe, részük a kevéskéből őnekik félretette, áldásban reménykedve szükségét elfeledte.
Amikor e világról a szegény távozott, Dicső Szűzanyánk hozzá eképpen szóla ott, mondván őnéki édes, szívbéli szózatot, hallgatták mindahányan az égi angyalok.
„Te, ki utánunk vágytál, hitednek nem volt híja, tudtad, miképpen munkálj, másokat is tanítva, alamizsnád megosztva szóltál: „Ave María”, jöjj hozzánk, Édenkertünk kapuját tágra nyitja.
Tudd hát, te dolgod itten boldogan ere véget, utolsó napod eljött, várva várunk evégett, Ite, missa est, végső perce ez a misének, ez órában igaz bért fizetének tenéked.
Azért állok előtted, hogy vigyelek magammal, Fiam királyságába emellek én szavammal, tiszta búzára vágyik ott valamennyi angyal, Égi Nemtőktől szárnyal feléd isteni kardal."
Mikor a Boldogságos szent szavát befejezte, elhagyá földi testét a boldogultnak lelke, angyaloknak csoportja vitte vala a Mennybe, dicsérjük Istenünket, végtelen ő kegyelme!
Ti, akik hallottátok hangját a Szűzanyának, hamarost megértsétek, igéretet bevált majd, ő bölcs és igazságos, igazat nem hibáztat, áldással viszonozza, ha néki áldozának.
Aki e szót nem érti, ördögi útra térül, Szűz Mária kegyelmét nem nyeri égi bérül, botormód nem választja magának menedékül, őtőle távolodván, rútul csalatik végül.
Mindezekről beszédünk ezután is leszen: ekkora igazságról nincs elég intelem, e fának árnyékában pihenünk édesen, madarak énekelnek áldott dalt idelenn.
|