Bodet, Jaime Torres: Buzo
Buzo (Spanish)El agua de la sombra nos desnuda de todos los recuerdos en esta brusca inmersión que anticipa, en los oídos, la sordera metálica del sueño.
Y quedamos de pronto sostenidos –en este mar en donde nadie flota– de una cadena lógica de ausencias, como el buzo que vive, en su escafandra, de la serpiente del aire que lo sigue.
Ni una burbuja traicionó la asfixia.
Lento y con ruedas de espuma en el insomnio, giró el acuario rápido del sueño.
Mas ya el silencio abre un pozo ardiente en la memoria fría, un pozo donde nuestras imágenes se lavan de la atmósfera perdida.
¿Con qué dedos de música podré tocarte?
Porque sólo la música podría devolverte una forma para el tacto a ti, que tienes tantas para el oído ávido.
Porque sólo la música sabría componer, con los fragmentos de tu semblante muchas veces roto, el nuevo, el expresivo rostro nuevo que de tu sueño lento está naciendo...
|
Búvár (Hungarian)Vetkőztető vizével jön az alkony, s lehántja lelkünkről az emlék gúnyáit ez a hírtelen-gyors süllyedés, mely mint fém-zsongás a fülben, süket álmokról donog néma jelzést.
Megtartva föntről, bár alámerülten, lény-nem-járta tengeri mélybe lengve távoli dolgok okos lánca köt fenn, akár a búvárt, nehéz sisakja tömlöcében élőt, a levegőcső csavaros boája.
Nem egy fulladást okozó buborék.
Éber szemedre álom-akvárium gördül s pörög hullámok sebes kerekével.
De íme, máris kiválik a csöndből hideg emlékek forró kútja, s most itt e kútnál képeinknek raja az elveszített légkörtől megtisztulva szűzre mosdik.
Mily zene-ujjal érjek hozzád?
Mert csak a zene szülhet a tapintásra formát tenéked, ki a mohó fülnek oly számolatlan alakú vagy.
Mert csak a zene gyúrhat képmásodból, e szilánkokra széttört tömérdek töredékből egészet, újat, kifejező új arcot, amely éppen most érik álmod ringató vizében.
|