This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Borges, Jorge Luis: Fenyegető veszély (El amenazado in Hungarian)

Portre of Borges, Jorge Luis

El amenazado (Spanish)

Es el amor. Tendré que cultarme o que huir.

Crecen los muros de su cárcel, como en un sueño atroz. La hermosa máscara ha cambiado, pero como siempre es la única. ¿De qué me servirán mis talismanes: el ejercicio de las letras, la vaga erudición, el aprendizaje de las palabras que usó el áspero Norte para cantar sus mares y sus espadas,

la serena amistad, las galerías de la biblioteca, las cosas comunes, los hábitos, el joven amor de mi madre, la sombra militar de mis muertos, la noche intemporal, el sabor del sueño?

Estar contigo o no estar contigo es la medida de mi tiempo.

Ya el cántaro se quiebra sobre la fuente, ya el hombre se levanta a la voz del ave, ya se han oscurecido los que miran por las ventanas, pero la sombra no ha traído la paz. Es, ya lo sé, el amor: la ansiedad y el alivio de oír tu voz, la espera y la memoria, el horror de vivir en lo sucesivo.

Es el amor con sus mitologías, con sus pequeñas magias inútiles.

Hay una esquina por la que no me atrevo a pasar.

Ya los ejércitos me cercan, las hordas.

(Esta habitación es irreal; ella no la ha visto.)

El nombre de una mujer me delata.

Me duele una mujer en todo el cuerpo.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.poemas-del-alma.com

Fenyegető veszély (Hungarian)

Ez a szerelem. Vagy elrejtőzöm előle, vagy elszököm.

Akár egy lázálomban, úgy nőnek köröttem a börtön falai. Gyönyörű álarca megváltozott, de mint mindig, most is az egyetlen. Mit érek talizmánjaimmal: a rímes gyakorlattal, a hevenyészett műveltséggel, inaskodásommal a nyelvben, amelyen a zordon Észak énekli meg tengereit és kardjait, a barátság derűjével, a Könyvtár folyosóival, az egyszerű dolgokkal, a szokásaimmal, anyám ma is ifjú szeretetével, halott őseim katonás árnyaival, az időtlen éjszakával, az álom ízeivel?

Időm mértéke már csak ez a veled vagy ez a nélküled.

A korsó már eltörik a kúton, az ember már felriad a madarak énekére, már nem látszanak az ablakon kinézők, de a sötétség sem hozott enyhületet. Tudom jól, ez a szerelem: az aggódás és a megkönnyebbülés, hogy hallom-e vagy nem hallom a hangod, a remény és az emlék, a változékonyság borzalmában élni.

A szerelem ez, mitológiáival és hiábavaló kis varázslataival.

Van egy utcasarok, ahol nem merek befordulni.

Hadseregek, kósza hordák lesnek rám.

(Ez a lakás nem is létezik, hiszen ő sose látta.)

Egy nő neve árulkodik rólam.

Egy nő fájdítja minden porcikámat.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://users.atw.hu

Related videos


minimap