Borges, Jorge Luis: El gaucho
El gaucho (Spanish)Hijo de algún confín de la llanura Abierta, elemental, casi secreta, Tiraba el firme lazo que sujeta Al firme toro de cerviz oscura.
Se batió con el indio y con el godo, Murió en reyertas de baraja y taba; Dio su vida a la patria, que ignoraba, Y así perdiendo, fue perdiendo todo.
Hoy es polvo de tiempo y de planeta; Nombres no quedan, pero el nombre dura. Fue tantos otros y hoy es una quieta Pieza que mueve la literatura.
Fue el matrero, el sargento y la partida. Fue el que cruzó la heroica cordillera. Fue soldado de Urquiza o de Rivera, Lo mismo da. Fue el que mató a Laprida.
Dios le quedaba lejos. Profesaron La antigua fe del hierro y del coraje, Que no consiente súplicas ni gaje. Por esa fe murieron y mataron.
En los azares de la montonera Murió por el color de una divisa; Fue el que no pidió nada, ni siquiera La gloria, que es estrépito y ceniza.
Fue el hombre gris que, oscuro en la pausada Penumbra del galpón, sueña y matea, Mientras en el oriente ya clarea La luz de la desierta madrugada.
Nunca dijo: soy gaucho. Fue su suerte No imaginar la suerte de los otros. No menos ignorante que nosotros, No menos solitario, entró en la muerte.
|
A gaucsó (Hungarian)Már-már titokzatos, elemi, tág síkságról jött, a hetedik határból, masszív lasszója lenyűgözte bárhol a sötét nyakszirtű, masszív bikát.
Küzdött a spanyollal, az indiánnal, kártyázás, kockázás közben megölték; harcolt valami zavaros hazáért, s veszítvén mindent elvesztett, ezáltal.
Most az idő és a bolygók pora; nevek nem maradnak, de él a név. Eleven sokaság volt valaha, mára megdermedt irodalmi kép.
Őrmester volt, önkéntes, bandita. Átjutott az Andok túloldalára. Urquiza vagy Rivera katonája - mindegy. Keze által halt Laprida.
Istent nem ismert. Ősrégi hitüknek alapja a virtus volt és a kés. Nem kértek kegyelmet, sem fizetést; és ezért a hitükért haltak, öltek.
Egy rangjelzés színe okozta vesztét a felkelők között, rajtaütéskor; nem tartott ő igényt semmire sem, még a dicsőségre sem, mely lárma és por.
A fészer kimért homályában ő álmodozik és teázik sötéten, miközben Keleten, a szürke égen a puszta hajnal fénye egyre nő.
Nem mondta: "gaucsó vagyok." Nem kívánta mások sorsát, bár ő volt legalul. Nálunk nem kevésbé tudatlanul és magányosan lépett a halálba.
|