This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Borges, Jorge Luis: Los cuatro ciclos

Portre of Borges, Jorge Luis

Los cuatro ciclos (Spanish)

Cuatro son las historias, una, la más antigua, es la de una fuerte ciudad que cercan y defienden hombres valientes. Los defensores saben que la ciudad será entregada al hierro y al fuego y que su batalla es inútil; el más famoso de los agresores, Aquiles, sabe que su destino es morir antes de la victoria. Los siglos fueron agregando elementos de magia. Se dijo que Helena de Troya, por la cual los ejércitos murieron, era una hermosa nube, una sombra; se dijo que el gran caballo griego en el que se ocultaron los griegos, era también una apariencia. Homero no habrá sido el primer poeta que refirió la fábula; alguien, en el siglo catorce, dejó esta línea que anda por mi memoria: The borgh brittened and brent to brontes and ashes*. Dante Daniel Rosetti, imaginaría que la suerte de Troya quedó sellada en aquel instante en que Paris arde en amor de Helena; Yeats elegirá el instante en que se confunden Leda y el cisne que era un dios.

Otra, que se vincula a la primera, es la del regreso. El de Ulises, que, al cabo de diez años de errar por mares peligrosos y de demorarse en islas de encantamiento, vuelve a su Itaca; el de las divinidades del Norte que, una vez destruida la tierra, la ven surgir del mar, verde y lúcida, y hallan perdidas en el césped las piezas de ajedrez con que antes jugaron.

La tercera historia es la de una busca. Podemos ver en ella una variación de la forma anterior. Jasón y el Vellocino; los treinta pájaros del persa, que cruzan mares y montañas y ven la cara de su Dios, el Simurgh, que es cada uno de ellos y todos. En el pasado toda empresa era venturosa. Alguien robaba, al fin, las prohibidas manzanas de oro; alguien, al fin, merecía la conquista de Grial, Ahora, la busca está condenada al fracaso. El capitán Ahab da con la ballena y la ballena lo deshace; los héroes de James o de Kafka sólo pueden esperar la derrota. Somos tan pobres de valor y de fe, que ya el happy- ending no es otra cosa que un halago industrial. No podemos creer en el cielo, pero sí en el infierno.

La última historia es la del sacrificio de un dios. Attis, en Frigia, se mutila y se mata; Odín, sacrificando a Odín, Él mismo a Sí mismo, pende del árbol nueve noches enteras y es herido de lanza; Cristo es crucificado por los romanos.

Cuatro son las historias. Durante el tiempo que nos queda seguiremos narrándolas, transformadas.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://cafeck.blogspot.hu

A négy ciklus (Hungarian)

Négy történet van. Az első, a legrégebbi egy erős városról szól, amelyet bátor férfiak ostromolnak, illetve védelmeznek. A védők tudják, hogy a fegyverek és a tűz martaléka lesz a város, s hogy hiábavaló a harcuk; a leghíresebb támadó, Akhilleusz tudja, hogy az a végzete, hogy még a győzelem előtt meg kell halnia. A századok sokféle mágikus részletet tettek hozzá. Trójai Helenéről azt mondták - miatta vesztek el a seregek -, hogy egy szépséges felhő, egy árnyék volt; a nagy falóról pedig azt mondták - abban bújtak el a görög harcosok -, hogy az is csak illúzió volt. Valószínű, hogy nem Homérosz volt az első költő, aki elmesélte a történetet; valaki a XIV. századból hagyta ránk ezt a sort, amely itt motoz az emlékezetemben: The borgh brittened and brent to brondes and askes.[*] Dante Gabriel Rossetti később úgy képzeli, hogy Trója sorsa abban a pillanatban pecsételődött meg, amikor Parisz szerelemre lobbant Helené iránt; Yeats majd azt a pillanatot választja, amelyben Léda és a hattyú, azaz egy isten egyesül.

A másik történet, amely kapcsolódik az elsőhöz, egy visszatérést mond el. Odüsszeuszét, aki tíz évig bolyongott veszélyes tengereken és időzött elvarázsolt szigeteken, s utána hazatér Ithakába; és az északi istenségek visszatérését is, akik látják, hogy az egykor lerombolt föld kiemelkedik a tengerből, zölden és tisztán, de nem találják a füvön a korábban forgatott sakkfigurákat.

A harmadik történet egy keresésről szól. Az előző forma variációját láthatjuk benne. Iaszón és az aranygyapjú esete; a perzsa harminc madara, melyek hegyeket és tengereket szelnek át, és meglátják istenük, a Szímurg arcát, aki mindegyikükkel és mindannyiukkal is azonos. Régen kockázatos volt minden vállalkozás. Valakinek sikerült - a végén - elrabolnia a tiltott aranyalmát; valakinek sikerült - a végén - megszereznie a Grált. Ma a keresés kudarcra van ítélve. Ahab kapitány megtalálja a bálnát, de a bálna elpusztítja; James és Kafka hősei csak vereségre számíthatnak. Oly szegények vagyunk bátorságban és hitben, hogy a happy ending már csupán kincstári optimizmus. Nem tudunk már hinni a mennyben, csakis a pokolban.

Az utolsó történet egy isten feláldozásáról szól. Attisz Phrügiában megcsonkítja és megöli magát; Odin, ki Odinnak áldoztatik fel, saját Magának áldozza fel Önmagát, kilenc álló éjszakán át lóg a fán, és lándzsa ejt rajta sebet; Krisztust a rómaiak feszítik keresztre.

Négy történet van. Maradék időnkben ugyanezeket fogjuk más és más formában mesélni.

  

[*] "A lerombolt és üszökig, hamuig leégett város." Sir Gawain and the Green Knight, Prológus, 2. (A ford.)



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://users.atw.hu/dutri/other

minimap