This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Borges, Jorge Luis: Metáfora de las Mil y Una Noches

Portre of Borges, Jorge Luis

Metáfora de las Mil y Una Noches (Spanish)

La primera metáfora es el río.

Las grandes aguas. El cristal viviente

Que guarda esas queridas maravillas

Que fueron del Islam y que son tuyas

Y mías hoy. El todopoderoso

Talismán que también es un esclavo;

El genio confinado en la vasija

De cobre por el sello salomónico;

El juramento de aquel rey que entrega

Su reina de una noche a la justicia

De la espada, la luna, que está sola;

Las manos que se lavan con ceniza;

Los viajes de Simbad, ese Odiseo

Urgido por la sed de su aventura,

No castigado por un dios; la lámpara;

Los símbolos que anuncian a Rodrigo

La conquista de España por los árabes;

El simio que revela que es un hombre,

Jugando al ajedrez; el rey leproso;

Las altas caravanas; la montaña

De piedra imán que hace estallar la nave;

El jeque y la gacela; un orbe fluido

De formas que varían como nubes,

Sujetas al arbitrio del Destino

O del Azar, que son la misma cosa:

El mendigo que puede ser un ángel

Y la caverna que se llama Sésamo.

La segunda metáfora es la trama

De un tapiz, que propone a la mirada

Un caos de colores y de líneas

Irresponsables, un azar y un vértigo,

Pero un orden secreto lo gobierna.

Como aquel otro sueño, el Universo,

El Libro de las Noches está hecho

De cifras tutelares y de hábitos:

Los siete hermanos y los siete viajes,

Los tres cadíes y los tres deseos

De quien miró la Noche de las Noches,

La negra cabellera enamorada

En que el amante ve tres noches juntas,

Los tres visires y los tres castigos,

Y encima de las otras la primera

Y última cifra del Señor; el Uno.

La tercera metáfora es un sueño

Agarenos y persas lo soñaron

En los portales del velado Oriente

O en vergeles que ahora son del polvo

Y seguirán soñándolo los hombres

Hasta el último fin de su jornada.

Como en la paradoja del eleata,

El sueño se disgrega en otro sueño

Y ése en otro y en otros, que entretejen

Ociosos un ocioso laberinto.

En el libro está el Libro. Sin saberlo,

La reina cuenta al rey la ya olvidada

Historia de los dos. Arrebatados

Por el tumulto de anteriores magias,

No saben quiénes son. Siguen soñando.

La cuarta es la metáfora de un mapa

De esa región indefinida, el Tiempo,

De cuanto miden las graduales sombras

Y el perpetuo desgaste de los mármoles

Y los pasos de las generaciones.

Todo. La voz y el eco, lo que miran

Las dos opuestas caras del Bifronte,

Mundos de plata y mundos de oro rojo

Y la larga vigilia de los astros.

Dicen los árabes que nadie puede

Leer hasta el fin el Libro de las Noches.

Las Noches son el Tiempo, el que no duerme.

Sigue leyendo mientras muere el día

Y Shahrazad te contará tu historia.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.poesiacastellana.es

Az ezeregyéjszaka metaforái (Hungarian)

Az első metafora a folyóé.

A nagy vizek. Az az eleven kristály,

amely ama kedves csodákat őrzi,

mik az Iszlámé voltak, s mára lettek

tiéd- s enyémmé. A mindenható

talizmán, amely rabszolga is egyben.

A szellem, kit salamoni pecséttel

a rézpalackba száműztek; ama

királyi átok, mely egyetlen-éji

királynőjét a kard ítéletének

adatta át; a hold, az a magányos;

a hamuban tisztálkodó kezek;

Szindbád, eme Másik Odüsszeusz

utazásai, kit űz a kalandvágy

szomja, és isten sem büntet; a lámpa;

a jelképek, mik előre jelezték

a mórok hódítását Rodrigónak;

a majom, melyről kiderül, hogy ember

és tud sakkozni; a lepra-király;

a fenséges karavánok; a mágnes-

hegység, mely szétrobbantja a hajókat;

a sejk és a gazella; a folyékony

gömb, mely alakot cserél, mint a felhők,

a Véletlen önkénye, vagy a Végzet

önkénye szerint, hiszen egy a kettő;

a koldus, aki angyal is lehetne

és a barlang, amelynek neve Szézám.

A második metafora a szőnyeg

mintája, mely a könnyelmű színek

s vonalak kusza káoszát mutatja

a szemnek, véletlen szédületét,

bár titokzatos rend uralkodik rajt.

Mint a Mindenséget, e másik álmot,

az Éjszakák Könyvét is a szerencsés

számok s szokások szövik át meg át:

a hét testvérek meg a hét utak,

a három kádi, s három kívánsága

annak, ki az Éjek Éjébe nézett,

a szerelmetes éjfekete hajzat,

amelyben a szerető három éjt lát,

a három vezír s a három fenyítés,

és mindezeken túl az Úr legelső

és legutolsó száma: az Egyetlen.

A harmadik metafora egy álom,

mit muzulmánok s perzsák álmodának

kapuiban a fátyolos Keletnek,

vagy kertjeiben, mik porrá omoltak,

s amiket tovább álmodik az ember

napjainak véges-végezetéig.

Az Éleai paradoxonához

hasonlóan, más álmot szül ez álom,

s az újra mást és mást, mikből mihasznán

szövődik egy mihaszna labirintus.

A könyvben ott a Könyv. A mit se sejtő

királynő elmeséli a királynak

kettejük elfeledt történetét.

Elmúlt varázslatoktól elragadva

már nem tudják, kik ők. Álmodnak újra.

Negyedik a térkép metaforája,

ama kétes térségé, az Időé,

min leméretnek a növekvő árnyak,

a márványok fokozatos kopása

s a nemzedékek tűnő léptei.

Minden. A hang s a visszhang, mind amit csak

a Kétarcú két ellenarca bámul;

ezüst világok és arany világok

s a csillagok hosszú vigíliája.

Az arabok szerint senki se képes

végigolvasni az Éjszakák Könyvét.

Az Éjszakák az Idő, mely nem alszik.

Olvasd tovább, amíg leszáll az éj, és

Seherezádé elmondja, ki voltál.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://users.atw.hu

Related videos


minimap