Borges, Jorge Luis: Könyveim (Mis libros in Hungarian)

Mis libros (que no saben que yo existo)

son tan parte de mí como este rostro

de sienes grises y de grises ojos

que vanamente busco en los cristales

y que recorro con la mano cóncava.

No sin alguna lógica amargura

pienso que las palabras esenciales

que me expresan están en esas hojas

que no saben quién soy, no en las que he escrito.

Mejor así. Las voces de los muertos

me dirán para siempre.

Könyveim (bár azt se tudják, hogy élek)

éppolyan részeim, akár az arcom,

e szürke szemek, e szürke halánték,

mit hasztalan fürkészek a tükörben

s homorú tenyérrel tapogatok.

Érthető, hogy keserűn gondolok rá:

a leginkább énrám valló szavak

e lapokon állnak, mik azt se tudják,

ki vagyok én, s nem abban, amit írtam.

De jól van így. A holtak hangja mond ki

engem már mindörökre.