This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Borges, Jorge Luis: Por sem vagyok (Ni Siquiera Soy Polvo in Hungarian)

Portre of Borges, Jorge Luis

Ni Siquiera Soy Polvo (Spanish)

No quiero ser quien soy. La avara suerte

me ha deparado el siglo diecisiete,

el polvo y la rutina de Castilla,

las cosas repetidas, la mañana

que, prometiendo el hoy, nos da la víspera,

la plática del cura y del barbero,

la soledad que va dejando el tiempo

y una vaga sobrina analfabeta.

Soy hombre entrado en años. Una página

casual me reveló no usadas voces

que me buscaban, Amadís y Urganda.

Vendí mis tierras y compré los libros

que historian cabalmente las empresas:

el Grial, que recogió la sangre humana

que el Hijo derramó para salvarnos,

el ídolo de oro de Mahoma,

los hierros, las almenas, las banderas

y las operaciones de la magia.

Cristianos caballeros recorrían

los reinos de la tierra, vindicando

el honor ultrajado o imponiendo

justicia con los filos de la espada.

 

Quiera Dios que un enviado restituya

a nuestro tiempo ese ejercicio noble.

Mis sueños lo divisan. Lo he sentido

a veces en mi triste carne célibe.

No sé aún su nombre. Yo, Quijano,

seré ese paladín. Seré mi sueño.

En esta vieja casa hay una adarga

antigua y una hoja de Toledo

y una lanza y los libros verdaderos

que a mi brazo prometen la victoria.

¿A mi brazo? Mi cara (que no he visto)

no proyecta una cara en el espejo.

 

Ni siquiera soy polvo. Soy un sueño

que entreteje en el sueño y la vigilia

mi hermano y padre, el capitán Cervantes,

que militó en los mares de Lepanto

y supo unos latines y algo de árabe...

Para que yo pueda soñar al otro

cuya verde memoria será parte

de los días del hombre, te suplico:

mi Dios, mi soñador, sigue soñándome.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.poeticous.com

Por sem vagyok (Hungarian)

Mért legyek az, aki vagyok? A rosszsors

ellopta tőlem tizenhetedik

századomat, Kasztília porát

s megrögzött jószokásait, a reggelt,

mely, mát ígérve, meghozza az estét,

a borbély s a plebános fecsegését,

a korral egyre mélyülő magányt

meg egy kis írástudatlan rokonlányt.

Benne vagyok a korban. Egy lapon

véletlen rábukkantam Amadis

s Urganda hangjára, kik vártak engem.

Földem eladva, könyveket szereztem,

mik nagy vállalkozásokról regéltek:

a Grálról, mely felfogta a Fiú

megváltásunkért hullt emberi vérét,

sárarany bálványáról Mohamednek,

kardvasakról, bástyákról, lobogókról,

s a mágia minden műveiről.

Keresztény lovagok járták be szerte

a föld birodalmait, bosszut állva

a sértett becsületért, igazságot

osztva mindenütt kardjuk élivel.

 

Bár egy Isten-küldötte visszahozná

korunkba e nemes gyakorlatot.

Álmomban látom őt. Szegény, magányos

férfitestemben olykor érzem is.

Még a nevét sem tudom. Én, Quijano,

én leszek e lovag. Álmom leszek.

E düledező házban van egy régi

kerek bőrpajzs, egy toledói penge,

egy dárda, és vannak igazi könyvek,

s ezek karomnak diadalt igérnek.

Karomnak? Arcom (amit sose látok)

nem talál másik arcra a tükörben.

 

Még csak por sem vagyok. Csak puszta álom,

melyet álmában s ébren sző atyám

és testvérem, Cervantes kapitány,

aki Lepanto tengerén csatázott,

s tudott kis latint, némi arabot...

Hogy álmodhassam azt a másikat,

akinek örökzöld emléke része

lesz az ember napjainak, könyörgök:

Istenem, álmodóm, álmodj tovább is.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://users.atw.hu

minimap