Canales, Alfonso: Hegycsúcs (Dios en la cima in Hungarian)
Dios en la cima (Spanish)Seńor, y para verte siempre subía a los montes. Siempre estás en los montes, nos hablas en los montes, tu majestad levantas en los montes.
Huía hasta la cima árida para encontrarte. Nubes me traspasaban; aires brotados de las olas del mar vecino herían mi piel, al divisarte.
Rugías Tú, afilabas tu navaja de viento sobre las rocas ásperas, me hablabas de otros montes plomizos, rociados por la altura que amas.
Te adoraba en las guijas, en los largos estambres de la flor de alcaparra, en la pizarra llena de menudos reflejos metálicos.
Te amaba en el almendro visto desde arriba, dorado por el sol implacable del mediodía justo, en la música ardiente de los tábanos.
No eras nada de cuanto arriba se veía: y estabas, empero, sobre todo y en todo, por debajo de todo, sustentándolo todo, como la tierra sostiene los pinares, los luminosos árboles del amor, como estoy sosteniendo este canto.
|
Hegycsúcs (Hungarian)Uram, meglátni Téged mindig a hegyre másztam. Mindig hegyekben vagy Te, hegyekben szólsz mihozzánk, fenségedet hegyekben hordod. Én el-elszöktem
a sivár csúcsra Téged föllelni ott. A felhők keresztülszálltak rajtam; közeli tengerhullám szöktette szelek vágták bőröm, míg lesben álltam.
Morajlottál, szélkésed élesítetted érdes sziklakő köszörűjén, szóltál sok ólomszürke egyéb hegyről, hol harmat lepte csúcsokat kedvelsz.
Imádtalak kavicsban, a kápri-virág hosszú porzószálában éppúgy, kis fémcsillogásokkal meghintett palakőben. Szerettelek a messzi
távolban alant látott mandulafában, napfény aranyozta kegyetlen déli verő tüzével, bögölyhadaknak forró zenéjében. Nem voltál
semmi sem, amit ott fent látni: voltál ellenben mindenek fölött s minden dolgokban s főleg minden alatt, fenntartva mindent, miként a föld fenntartja fenyőerdőit, fényes szerelemfáit, s éppúgy, miként én is fenntartom, éltetem ezt a verset.
|