This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Caro, José Eusebio: Nyílt tenger (En alta mar in Hungarian)

Portre of Caro, José Eusebio
Portre of Orbán Ottó

Back to the translator

En alta mar (Spanish)

¡Céfiro rápido lánzate! ¡rápido empújame y vivo!

Más redondas mis velas pón: del proscrito a los lados,

¡Ház que tus silbos susurren dulces y dulces suspiren!

¡Ház que pronto del patrio suelo se aleje mi barco!

 

¡Mar eterno! ¡Por fin te miro, te oigo, te tengo!

Antes de verte hoy, te había ya adivinado;

¡Hoy en torno mío tu cerco por fin desenvuelves!

¡Cerco fatal, maravilla en que centro siempre yo hago!

 

¡Ah, que esta gran maravilla conmigo forma armonía!

¡Yo, proscrito, prófugo, pobre, infeliz, desterrado,

Lejos voy a morir del caro lecho paterno,

Lejos ¡ay! de aquellas prendas que amé, que me amaron!

 

Tánto infortunio sólo debe llorarse en tu seno;

¡Quien de su amor arrancado, y de patria, y de hogar y de hermanos

Sólo en el mundo se mira, debe, primero que muera,

Darte su adiós, y por última vez, contemplarte, Oceano!

 

-Yo por la tarde así, y en pie de mi nave en la popa,

Alzo los ojos -¡miro!- ¡sólo tú y el espacio!

Miro al sol que, rojo, ya medio hundido en tus aguas

Tiende, rozando tus crespas olas, el último rayo.

 

Y un pensamiento de luz entonces llena mi mente:

¡Pienso que tú, tan largo, y tan ancho y tan hondo y tan vasto,

Eres, con toda tu mole, tus playas, tu inmenso horizonte,

Sólo una gota de agua, que rueda de Dios en la mano!

 

Luégo, cuando en hosca noche, al són de la lluvia,

Poco a poco me voy durmiendo, en mi patria pensando,

Sueño correr en el campo en que niño corrí tántas veces,

Ver a mi madre que llora a su hijo, lanzarme a su brazos...

 

¡Y oigo junto entonces bramar tu voz incesante!

¡Oigo bramar tu voz, de muerte vago presagio...

Oigo las lonas que crujen, siento el barco que vuela

-Dejo entonces mis dulces sueños y a morir me preparo.

 

¡Oh, morir en el mar! Morir terrible y solemne,

Digno del hombre! -¡por tumba el abismo, el cielo por palio!

¡Nadie que sepa dónde nuestro cadáver se halla!

Que echa encima el mar sus olas, y el tiempo sus años!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.banrepcultural.org

Nyílt tenger (Hungarian)

Áradj, szél! Zúgj, halhatatlan! Ragadj magaddal és élek!

Dagaszd vitorláimat: szárnyait a száműzőttnek,

füttyöd édesen fütyöljön, sóhajod hosszan suhogjon,

magam mögött hagyjam a hazai főldet!

 

Örök tenger! Végtelen! Látlak, bírlak, hallak!

Látatlan-hallatlan is lelkem veled volt tele.

Végre kitárulnak őrző köreid köröttem!

Sors börtöne! Tág csodádnak én vagyok a közepe!

 

Ó, e csoda tágassága, ó, e testvéri harmónia!

Bélyeges boldogtalanra, földönfutó hontalanra,

nyomorult pusztulás vár rám messze az atyai háztól,

régi kedves dolgaimnak többé nincs rajtam hatalma.

 

Bőséges bő balszerencsém elsírom a melleden!

Az, ki kedvesén, hazáján, fivérein, otthonán

szemét nem nyugtatja többé, mielőtt meghalni indul,

tőled búcsúzik el, tenger, téged tekint, óceán.

 

Én állok a délutánban, én a hajó orrán,

főlemelem tekintetem – nézek! – csak te és a tér!

Látom a napot vörösben, félig vizeidbe veszve,

sötét habjaid súrolva égő peremedhez ér.

 

Ekkor egy eszme villáma sötét szivembe világít:

tágas vagy bár és hatalmas, mérhetetlen, mégis érzem:

minden vizeddel, partoddal, határtalan határoddal

egyetlen csöpp víz vagy, melyet isten görget tenyerében.

 

Később, sűrűsödő éjben hallva zápor zümmögését,

visszagondolok hazámra, s lassan álom hull szememre:

mintha régi-régi réten futnék, örök napsütésben,

mintha anyám sírna értem, mintha megint megölelne…

 

De újból fülembe árad szűnhetetlen mennydörgésed!

Hírvivője a halálnak, hallom, habod mennydörög;

hallom, csattognak a vásznak, hallom, nyőgdel a kötélzet,

s véget ér ekkor az álom s a halálra készülök.

 

Ó! A tengeren meghalni! Halálos ünnepet ülni,

emberhez méltót – fölöttem sápatag ég sírköve!

Örök és mélységes sírba nyomtalan vesszék a testem!

Éveivel mulandóság, habbal a tenger födje be!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap