Castellanos, Rosario: A barátok (Los amigos in Hungarian)

A la sombra del árbol,
como quien va tejiendo un aguirnalda,
vamos entrelazando nuestros cantos.

Nos habíamos ido
y he aquí que volvemos a juntarnos.

El que vino del norte
trajo la roja flor violenta de los cactos.
El que llegó del este tiene el rostro encendido
lo mismo que el verano.
Y nosotros, tú y yo y los que están naciendo
y dejando en el sur la marca de su mano
somos igual que el viento que pasó por la selva,
fervientes y aromados.

A fa árnyékában,
mint akik virágkoszorút fonnak,
egybefonjuk a dalainkat.

Elmentünk,
s íme visszajöttünk hogy együtt legyünk ismét.

Aki északról jött,
kaktusz féktelen virágát hozta.
Aki keletről érkezett, az arca vörös,
mint maga a nyár.
És mi, te meg én, kik itt születtünk délen
és itt hagytuk a kezünk nyomát,
ugyanolyanok vagyunk, mint az erdőn átrobogó szél,
hevesek és illatosak.