Castellanos, Rosario: Origen

Sobre el cadáver de una mujer estoy creciendo,
en sus huesos se enroscan mis raíces
y de su corazón desfigurado
emerge un tallo vertical y duro.
 
Del féretro de un niño no nacido:
de su vientre tronchado antes de la cosecha
me levanto tenaz, definitiva,
brutal como una lápida y en ocasiones triste
con la tristeza pétrea del ángel funerario
que oculta entre sus manos una cara sin lágrimas.

Egy nő holttestén növök fel,
csontjaira csavarodnak gyökereim
és szétroncsolódott szívéből
függőleges, kemény szár bújik elő.

Egy meg nem született gyermek koporsójából:
a hasából, amit felvágtak a betakarítás előtt
emelkedem fel makacsul, végérvényesen
brutálisan, mint egy sírkő, és néha bánatosan
a temetői angyal kőbe vésett szomorúságával
aki könnytelen arcát tenyerébe temeti.