This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Castillejo, Cristóbal de: Sueño

Portre of Castillejo, Cristóbal de

Sueño (Spanish)

Yo, señora, me soñaba

un sueño que no debiera:

y es que por mayo me hallaba

en un lugar do miraba

una muy linda ribera,

tan verde, florida y bella

que, de miralla y de vella,

mil cuidados deseché

y con solo uno quedé

muy grande, por gozar della.

 

Sin temer que allí podría

haber pesares ni enojos,

cuanto más dentro me vía,

tanto más me parecía

que se gozaban mis ojos.

Entre las rosas y flores

cantaban los ruiseñores,

las caliandras y otras aves,

con sones dulces, suaves,

pregonando sus amores.

 

Agua muy clara corría,

muy serena al parecer,

tan dulce si se bebía

que mayor sed me ponía

acabada de beber.

Si a los árboles llegaba,

entre las ramas andaba

un airecillo sereno

todo manso, todo bueno,

que las hojas meneaba.

 

Buscando dónde m’echar,

apartéme del camino

y hallé, para holgar,

un muy sabroso lugar

a la sombra de un espino

do tanto placer sentí

y tan contento me vi,

que diré que sus espinas

en rosas y clavellinas

se volvieron para mí.

 

En fin, que ninguna cosa

de placer y de alegría,

agradable ni sabrosa,

en esta fresca y hermosa

ribera me fallecía.

Yo, con sueño no liviano,

tan alegre y tan ufano

y seguro me sentía,

que nunca pensé que había

de acabarse’allí el verano.

 

Lejos de mi pensamiento

dend’a poco me hallé,

que, así durmiendo contento,

a la voz de mi tormento

el dulce sueño quebré;

y hallé que la ribera

es una montaña fiera

muy áspera de subir,

donde no espero salir

de cautivo hasta que muera.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://cmcort.wordpress.com

Álom (Hungarian)

Szép szenyóra, álmot láttam,

és minő tilalmas álmot:

ott valék tavasz-havában

egy folyó partján s a lágyan

zöldelő füvek, virágok

szépségétől részegült meg

két szemem, s a mélybe süllyedt

minden földi gond, csak egy

drága gondot hagyva meg:

hogy gyönyörben részesüljek.

 

Nem gyötört a félsz, hogy ottan

bánatot vagy bajt találok,

és amint beljebb jutottam,

látható lett egyre jobban:

minden üdv szememre vár ott;

szende rózsaszirmon által

csattogott a csalogány-dal;

kis pacsirta, száz madárka

tiszta dalban hangicsálta

hő szerelmét, tiszta vággyal.

 

Kis patak folyt, habja tiszta,

szemre csöndesen haladt,

s méz-vizét ha ajkam itta,

vágyait nem csillapítva

százszorozta szomjamat.

Majd a fák közé beértem:

lombok-ágak hűvösében

szökdösött a könnyű szellő,

lenge, kedvesen szökellő,

s elpihent egy-egy levélen.

 

Nyughelyét keresve, még

ösvényemről is letértem,

s íme, szunnyadásra szép,

nyugtató zugot lelék

egy tövisbokor tövében.

Lágy mámorba révedett,

boldog és elégedett

volt a lelkem, s hogy kimondjam,

szinte minden tüske nyomban

rózsaszál és szekfü lett.

 

Mindabból - sok szó ne essék -

ami kéj van földön-égen,

ízletesség, kellemesség,

nem hiányzott e gyepes-szép

folyóparton semmi nékem.

Álmom tiltott volt, de édes,

én pedig víg s békességes,

biztonságom bízva hittem,

s úgy találtam, mintha itten

még a nyár sem volna véges.

 

Gondjaimtól messzeszállva

mégse szökhettem meg én;

még aludtam, ámde már a

fájdalom sajdult: szavára

álmom összetört szegény.

S lám: a hűs vízparti mélyek

sziklacsúcsok, meredélyek,

melyeket megmászni kár;

rabságuk lerázni már

nincs remény, amíg csak élek.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap