Castillejo, Cristóbal de: Ámor látogatása (Visita de Amor in Hungarian)
|
|
Visita de Amor (Spanish)Unas coplas muy cansadas, con muchos pies arrastrando, a lo toscano imitadas, entró un amador cantando, enojosas y pesadas Cada pie con dos corcovas, y de peso doce arrobas, trovadas al tiempo viejo. dios perdone a Castillejo, que bien habló de estas trovas.
Dijo Amor: «¿dónde se aprende este metro tan prolijo, que las orejas ofende? —Algarabía de allende—: el sujeto frío y duro, y el estilo tan escuro, que la dama en quien se emplea duda por sabia que sea, si es requiebro o es conjuro»
«Ved si la invención es basta, pues Garcilaso y Boscán, las plumas puestas por asta cada uno es un Roldán, y, con todo, no le basta; yo no alcanzo cual engaño te hizo para tu daño, con locura y desvarío, meter en mi señorío moneda de reino extraño»
«Con dueñas y con doncellas —dijo Venus—, ¿qué pretende quien las dice sus querellas en lenguaje que no entiende él, ni yo, ni vos, ni ellas? Sentencio al que tal hiciere que la dama por quien muere lo tenga por cascabel, y que haga burla dél y de cuanto le escribiere.»
|
Ámor látogatása (Hungarian)Jött egy széptevő, siralmas, roskatag verset dalolva: lassú-lábú, hosszadalmas, toszkán módi majmolója, oly nehézkes, oly unalmas, ahány láb, megannyi mázsa, rajta kettős púp nyomása; ósdi vers - Castillejónak, ki e dalt mondotta jónak, bűnét Isten megbocsássa.
Monda Ámor: „E negédes, locska ritmust hol tanulják, mely a fülnek oly vad, érdes? Másvilági jelbeszéd ez; stílusa tompán dereng, és tárgya oly kimért jelentés, hogy a hölgy, akit dicsérne, nem tudhatja, mire vélje: bók-e, vagy talán esengés?
Lám, mi durva elme szülte; Garcilaso bár és Boscán tolluk karddá köszörülte, s mindegyike egy-egy Roldán, művűk mégsem sikerűle. Vers, ki tudja, mily goromba csel szülöttje vagy, bajodra, melyik hígeszű oktondi próbált őrülten belopni idegen pénzként honomba?"
,,Doñáktól és dueñáktól (mondta Venus) mit remélhet, ki olyan nyelven nyivákol, hogy a hölgye szót sem ért meg, s te sem, én sem, a dalából?! Azt hiszem, ki ilyet költe, hőn imádott szíve-hölgye pojácának tartja azt: verse csak kacajt fakaszt, és csak csúfot űz belőle."
|
