This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Celaya, Gabriel: José Ortega ibér festőnek (A José Ortega, pintor ibero in Hungarian)

Portre of Celaya, Gabriel
Portre of Benjámin László

Back to the translator

A José Ortega, pintor ibero (Spanish)

La vida tercamente cargada y explotada:

la fuerza de la tierra surgente: la evidencia,

los hombres alineados como espigas que apuntan

y un mal viento quisiera derribar en miseria.

Mas crecen, siempre, creciendo se reinventan,

no ponen su presencia con dolor trabajada

contra el turbión que azota, parece que les borra.

Mas sólo es un elipse. Y sigue, y dura, y graves

los rostros que carcomen amarguras arcaicas

y el transcurso del llanto que sobre el barro-madre

va señalando surcos y gestos de hombre ibero.

¡Tiren si a tanto llegan, al pimpampum! Veremos.

 

Aquí están de uno en uno, propuestos, dolorosos,

salidos de la nada, mirándonos de frente,

materia levantada con su herida, luz y ojos,

orgullo y más ¿Qué pasa? duración transcendente,

los hombres del momento, los dioses insurgentes

y aun sin nombre que anuncian los dolores gloriosos.

Unas límpidas gotas, penúltimas, redondas,

como un verso precioso de no resuelta joya,

y a veces sólo sangre, sal y sudor de miedo,

depositan temblando su exceso en un extremo.

¡Disparen pimpampum. Disparen si no advierten

que en esos mil y un rostros, mil y un dioses emergen!

 

Sobre una horizontal, iguales y distintos,

con toda la tormenta metida en su silencio,

mirándonos de frente, mirando como solo

se mira con el rayo que se para en su exceso,

estos hombres, tus hombres, los hombres cien mil veces,

José Ortega, distintos, mas por igual sufriendo,

los hombres de tus cuadros, el cuadro de mi España,

y yo como un idiota tirado por los suelos,

mordiéndome los puños, pensando mi verguenza,

saliendo de colores, me sacudo los sueños.

¡Disparen pimpampum al pueblo tentetieso!

y contemplen - si pueden - sin temblar su silencio.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://usuaris.tinet.cat/elebro

José Ortega ibér festőnek (Hungarian)

A kizsákmányolt élet, a terhekbe-igázott.

Egyetlen bizonyosság: Erő füti a földet.

Az emberek, felállva sorban, mint a kalászok,

gonosz szél fú fölöttük s verné nyomorba őket,

de nőnek, feltalálják magukat újra, nőnek,

kimunkált fájdalommal itt-létüket a szennyes

ár gátjának feszítik, s ha átcsap is felettük,

ez napfogyatkozás csak. S megint a gond, a terhek,

arcok, beléjük marva százados-vén keservek,

s a sírás futóárka - az anyasár felett ez

jelképezvén ibér-nép útjait, barázdáit.

Lőjjenek hát, ha tetszik a bumm-bumm! Majd elválik,

 

Kínban, mindenre-készen, itt vannak, egymás mellett,

a semmiből kilépve, szemünkbe nézve, itten,

a sebeikkel és a szemükkel felemeltek,

büszkék s többek - mi történt? - túlélők, győzelemnek

emberei s a percé, egy raj guerilla-isten,

hirdetik a dicső kínt, maradván névtelennek.

Néhány csepp, tiszta, teljes, de majdhogy már a végső,

mintha itthagyta volna egy még el-nem-szánt ékkő,

és néha-néha vér csak, és néha csak verejték

s félelem sója, reszket s kicsordul végre végképp.

Lőjjenek, rajta - bumm-bumm - ha meg se látja senki,

hogy minden arcból egy-egy isten akar születni!

 

Itt vannak, egyvonalban, különbözőn s egyenlőn,

csendjükben a vihar van, súlyával-morajával,

és farkasszemet néznek velünk, néznek, ahogy csak

nézni lehet a légben-megállt villámcsapással,

ezek itt a te néped, emberek, százezerszer

mások, Ortega József, de szenvedésben-eggyek,

Spanyolországom képe, a képeidre festett,

és én, akár az őrült, aki húsába karmol,

vágom magam a földre, gyalázatom idézve,

színem-veszítve, rázom az álmokat magamról.

Lőjjenek, rajta - bumm-bumm! - a keljfeljancsi népre,

s aztán legyen, ki csendjét remegés nélkül nézze!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap