Cernuda, Luis: Egy szót se szólt ő (No decía palabras in Hungarian)

No decía palabras,

acercaba tan sólo un cuerpo interrogante,

porque ignoraba que el deseo es una pregunta

cuya respuesta no existe,

una hoja cuya rama no existe,

un mundo cuyo cielo no existe.

La angustia se abre paso entre los huesos,

remonta por las venas

hasta abrirse en la piel,

surtidores de sueño

hechos carne en interrogación vuelta a las nubes.

Un roce al paso,

una mirada fugaz entre las sombras,

bastan para que el cuerpo se abra en dos,

ávido de recibir en sí mismo

otro cuerpo que sueñe;

mitad y mitad, sueño y sueño, carne y carne,

iguales en figura, iguales en amor, iguales en deseo.

Auque sólo sea una esperanza

porque el deseo es pregunta cuya respuesta nadie sabe.

Egy szót se szólt ő,

csak kérdő testével közeledett,

mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,

melyre válasz soha nincsen,

lomb, amelynek ága nincsen,

föld, amelynek kék ege nincsen.

A szorongás csontok közt is talál utat,

fölszáll ereken át,

s míg szétterjed a bőrön,

az álom-szökőkutak

égre ívelnek, mint húsból való kérdőjelek.

Futó érintés,

röpke pillantása félhomályban

éppen elég, hogy megnyíljon a test,

hogy mohón vágyjék befogadni testét

egy másik álmodónak;

két fél -- egy pár, hús-vér s hús-vér, álom és álom;

egyek alakban, egyek a vágyban, egyek a szerelemben,

még ha csak puszta remény is,

mert kérdez a vágy, s rá senki se tudja a választ.