Correyero, Isla: 1993. december 17. (17 de diciembre de 1993 in Hungarian)
|
17 de diciembre de 1993 (Spanish)Cuando paso por los pasillos limpios de ginecología veo a las mujeres desnudas y sin pechos sobre las blancas camas.
Todas vivas aún bajo la malvada inocencia del cáncer, rodeadas de flores y pasteles se disuelven en la luz de la tarde mientras la masa indefinida de la enfermedad va creciendo como miles de seres sin conciencia y sin frío.
Mi oscuro corazón de cansada enfermera va cerrando las puertas de sus habitaciones.
La muerte sigue también detrás de mí. Una mano me alcanza: Señorita.
|
1993. december 17. (Hungarian)Amikor végigmegyek a nőgyógyászat tiszta folyosóin, látom a meztelen és mellüktől fosztott nőket fehér ágyaikon.
Még mind élnek a rák gonosz ártatlanságának igájában, virággal és süteménnyel köröttük olvadnak fényébe az estnek, és eközben a betegség határozatlan tömege nőttön nő, ezer öntudatlan s nem fázó élőlényként.
Fáradt ápolónő-szívem sötét képpel kezdi becsukni szobáik ajtaját szép sorban.
A halál úgyszintén nyomomban lépked. Egy kéz érinti vállam: Kisasszony.
|
