This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Cremer, Victoriano: Békemadrigál (Madrigal de paz in Hungarian)

Portre of Cremer, Victoriano

Madrigal de paz (Spanish)

Por esta paz, esposa, que te ofrezco,

ya madura en la sangre, hecha corteza,

qué paciente tributo de tristeza

pagué día por día.

 

¡No merezco

tanto dolor!

 

(El hombre, entre las manos

a veces tiene un corazón y quiere

morir con él intacto. Pero muere

lleno de soledad).

 

Ecos lejanos

traen mi voz antigua de metales;

mi fría voz de hielos transparentes.

¡Que hasta tu nombre, esposa, fue en mis dientes

tallo de amargas hieles minerales...!

 

Pero todo es ya campo sin orillas,

lleno de paz. El sol se transfigura

en la ceniza gris de esta clausura,

y abandona sus llamas amarillas.

 

Yo soy para ti, esposa, como un viento

que humildemente llega y se deshace

contra tus ojos; en agua que renace

entre sus piedras, sin color ni acento.

 

No es posible dar más de lo que he dado

para llenar el pozo al que me asomo.

El pan que yo te traigo; el pan que como

tiene sabor de trigo macerado.

Trigo soy con sustancia. Pan en duelo

para el desconocido.

 

(El hombre quiere

gritar "Amor" a veces, pero muere

en el silencio, en tanto el alto cielo

se llena de esta paz, esposa, de esta

consagración definitiva).

 

—¡Toma

mi paz de sangre!

 

¡Goce mi paloma

del esplendor caliente de su fiesta...!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.poemas-del-alma.com

Békemadrigál (Hungarian)

Neked én, hitvesem, békét ajánlok,

ez véremben megérett, s kéreg rajtam,

s mily béketűrés bú-adóját adtam

napról napra érte...

 

Mert elég már, sok

a fájdalom!

 

             (Az ember olykor kézbe

vesz egy szívet, és oly nagyon szeretne

szeplőtlen halni véle. Ámde telve

magánnyal hal.)

 

Visszhangos messziségbe

hatolt rég fémes hangom, s onnan jő meg;

áttetsző jégtömböknek fagyos hangja.

Számat keserű epe hányszor marta,

hitvesem, s még neveddel is gyötörtem!...

 

De mindez már csak parttalan mezőség,

hol béke ül. A nap hamvába fullad,

e szürke záradékból lesz majd új nap,

most sárga lángját veszti a felhős ég.

 

Olyan vagyok számodra, hitvesem, mint

alázott szél, mely jött, és összezúzta

magát szemed tükrén; mint víz, ha útja

alig van kő között, s még nem visz semmit.

 

Lehetetlen már többet hozni, annyit

e kútba tömni, így fölé hajolva.

Én neked kenyeremet hoztam; jól van,

meggyötört búza jó szagától szaglik.

Magam vagyok a búza. Fájdalomtelt

kenyér, ismeretlennek.

 

(Szerelmet kér,

kiált olykor az ember, csak hát vesztét

csönd jelzi, míg a magas égben, ott fent

a békeáldozat jele barangol,

s az biztos, végleges már.)

 

Vedd, fogadd hát

véres békém.

 

Élvezze ünnepnapját

hév örömmel és tündöklőn galambom!...



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap