Díez-Canedo, Enrique: Falusi élet (Vida rústica in Hungarian)

Envidíame, poeta que esclavizas
al pensamiento en ritmos inflexibles:
yo tengo mis colmenas apacibles
y mis confortadoras hortalizas.
 
Tengo flores, frutales y viñedos,
y es de ver la delicia con que exprimo
la otoñal opulencia de un racimo
para que el jugo corra por mis dedos.
 
Asalta mi mansión la enredadera;
cuidados de amorosa compañera
la paz me guardan y el humor me animan
 
I y con qué suavidad, en su lozana
faz, sonrosada y fresca, de aldeana
riman sus ojos y sus labios riman!

Irigyelj, költő, ki eszméid árját
szolgálni zárod kötött ritmusodba:
engem e derűs méhes hív donogva,
és megnyugtatnak a szelíd saláták.
 
Van virágom, van gyümölcsösöm, szöllőm,
s nézd, kisajtolnom milyen gyönyörűség
az őszi bőség egyetlenegy fürtjét,
hogy édes nedve ujjamra ömöljön!
 
Itt csak a repkény támad rá a házra;
szerető társam gondosan vigyázza
békém, s kedvem tejét, a drága dajka...
 
Falusi arca csattanó hevében
mily rózsás-friss a lágyság, s nézd, miképpen
rímel a szeme, s hogy rímel az ajka!