Darió, Rubén: La negra Dominga

¿Conocéis a la negra Dominga?
Es retoño de cafre y mandinga,
es flor de ébano henchida de sol.
Ama el ocre y el rojo y el verde
y en su boca, que besa y que muerde,
tiene el ansia del beso español.

Serpentina, fogosa y violenta,
con caricias de miel y pimienta
vibra y muestra su loca pasión:
fuegos tiene que Venus alaba
y envidiara la reina de Saba
para el lecho del rey Salomón.

Vencedora, magnífica y fiera,
con halagos de gata y pantera
tiende al blanco su abrazo febril,
y en su boca, do el beso está loco,
muestra dientes de carne de coco
con reflejos de lácteo marfil.

Zulukaffer s büszke madinga
keverék ez a lány, a Dominga,
ébenfavirág, csupa nap.
A piros: szine ez meg a sárga;
spanyol ajkakat áhit a szája,
amely ég s őrjöngve harap.

Csupa méz, csupa bors ez a ringó,
szerelemre szilaj, buja kígyó,
ez a táncra, e csókra bolond:
Vénusz dalol, oly csuda lány ő,
vele tudná Sába királynő
felüdítni a vén Salamont.

Csupa győztes erő, csupa vad csáb,
dorombol, akárcsak a macskák,
csupa láz, ha fehért ölel át;
s mikor - őrült láng! - öle átfont,
meglophatod, ím, elefántcsont
s kókusztej-izű mosolyát.