This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Darió, Rubén: A hattyúk (Los cisnes in Hungarian)

Portre of Darió, Rubén

Los cisnes (Spanish)

¿Qué signo haces, oh Cisne, con tu encorvado cuello
al paso de los tristes y errantes soñadores?
¿Por qué tan silencioso de ser blanco y ser bello,
tiránico a las aguas e impasible a las flores?

Yo te saludo ahora como en versos latinos
te saludara antaño Publio Ovidio Nasón.
Los mismos ruiseñores cantan los mismos trinos,
y en diferentes lenguas es la misma canción.

A vosotros mi lengua no debe ser extraña.
A Garcilaso visteis, acaso, alguna vez...
Soy un hijo de América, soy un nieto de España...
Quevedo pudo hablaros en verso en Aranjuez...

Cisnes, los abanicos de vuestras alas frescas
den a las frentes pálidas sus caricias más puras
y alejen vuestras blancas figuras pintorescas
de nuestras mentes tristes las ideas oscuras.

Brumas septentrionales nos llenan de tristezas,
se mueren nuestras rosas, se agotan nuestras palmas,
casi no hay ilusiones para nuestras cabezas,
y somos los mendigos de nuestras pobres almas.

Nos predican la guerra con águilas feroces,
gerifaltes de antaño revienen a los puños,
mas no brillan las glorias de las antiguas hoces,
ni hay Rodrigos ni Jaimes, ni hay Alfonsos ni Nuños.

Faltos del alimento que dan las grandes cosas,
¿qué haremos los poetas sino buscar tus lagos?
A falta de laureles son muy dulces las rosas,
y a falta de victorias busquemos los halagos.

La América española como la España entera
fija está en el Oriente de su fatal destino;
yo interrogo a la Esfinge que el porvenir espera
con la interrogación de tu cuello divino.

¿Seremos entregados a los bárbaros fieros?
¿Tantos millones de hombres hablaremos inglés?
¿Ya no hay nobles hidalgos ni bravos caballeros?
¿Callaremos ahora para llorar después?

He lanzado mi grito, Cisnes, entre vosotros
que habéis sido los fieles en la desilusión,
mientras siento una fuga de americanos potros
y el estertor postrero de un caduco león...

...Y un cisne negro dijo: «La noche anuncia el día».
Y uno blanco: «¡La aurora es inmortal! ¡La aurora
es inmortal!» ¡Oh tierras de sol y de armonía,
aún guarda la Esperanza la caja de Pandora!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.poemas-del-alma.com

A hattyúk (Hungarian)

Mily jelet olvas, hattyú, nyakad hajlékony ívén
a borús álmú vándor, ki tavad partján baktat?
Virág előtt közömbös, zsarnok a vizek színén,
mivégre jó, ha szép és fehér és hallgatag vagy?

Éppúgy köszöntlek én is, miként latin szavával
Ovidius, a költő köszöntött hajdanán.
A régi trillát zengi a régi csalogánydal,
s a régi ének tör föl az újabb nyelv szaván.

De tán előttetek már e nyelv nem ismeretlen.
Láttátok Garcilasót, ki hősök hőse volt…
Mint spanyol ivadékot szült Amerika engem…
Quevedo Aranjuezben tán néktek is dalolt.

Legyezős szárnyatoknak simítsa végig hűse
halovány homlokunkat cirógatón és lágyan,
s ecsetre méltó hószín rajzotok messze űzze
a gondot, mely megül még bús lelkünk pitvarában.

Mert hideg köddel telt meg borongó szívünk mélye;
rózsáink szirma elhull; eltikkad ifjú pálmánk;
vagyunk ön-lelkünk árva, kifosztott koldusnépe,
akiket lelkesülni nem gyújt már semmi ábránd.

Új háborúba hívnak ragadozó sasokkal,
sok volt-urunk ma újra kemény ököllel szólít;
győzelmes régi sarlónk ragyogó fénye hol van?
Hol Nuño, hősi Alfonz? Hol vannak Rodrigóink?

Nagy tettek lelkesítő, buzdító szava nélkül
ha nem tavatok kékjét, mi költők mit kutassunk?
Ha késik a borostyán, a szív rózsákkal békül,
s diadal híján lessünk tömjénre… úgye, hattyúk?

Amerikában, s másutt, minden spanyol tekintet
keletre lesve kérdi, mi az, mit sorsa érlel;
én is kivallatom ma a jövőt látó szfinkszet
fölséges nyakad karcsú, fehér kérdőjelével:

Marcona hadnép fal föl? Rabszíjra fűz a barbár?
Csak angolul beszél majd e milliós tömeg?
Hát nincs nemes hidalgó? Nincs nálunk hős lovag már?
Tűrjünk csak egyre némán, s nyeljük a könnyeket?

Dalomat ím hajítom gyűrűtök közepébe,
balsorsban is barátok, hattyúk a kék tavon,
s míg csikóink a pampán tovadübögnek félve,
egy agg oroszlán végső hörgését hallgatom.

S egy sötét hattyú így szól: „Napot ígér az éjjel."
S egy fehér: „Sosem győzi, nem győzheti le senki
a hajnalt!" Ó, ígéret szép földje, teli fénnyel,
Pandora szelencéje még reményünket rejti!



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap