This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Darió, Rubén: Retratos

Portre of Darió, Rubén

Retratos (Spanish)

I
Don Gil, Don Juan, Don Lope, Don Carlos, Don Rodrigo,
¿cúya es esta cabeza soberbia? ¿Esa faz fuerte?
¿Esos ojos de jaspe? ¿Esa barba de trigo?
Este fue un caballero que persiguió a la Muerte.
 
Cien veces hizo cosas tan sonoras y grandes,
que de águilas poblaron el campo de su escudo,
y ante su rudo tercio de América o de Flandes
quedó el asombro ciego, quedó el espanto mudo.
 
La coraza revela fina labor; la espada
tiene la cruz que erige sobre su tumba el miedo;
y bajo el puño firme que da su luz dorada,
se afianza el rayo sólido del yunque de Toledo.
 
Tiene labios de Borgia, sangrientos labios dignos
de exquisitas calumnias, de rezar oraciones
y de decir blasfemias: rojos labios malignos
florecidos de anécdotas en cien Decamerones.
 
Y con todo, este hidalgo de un tiempo indefinido,
fue el abad solitario de un ignoto convento,
y dedicó en la muerte sus hechos: ¡Al olvido!
y el grito de su vida luciferina: ¡Al viento!
 
II
En la forma cordial de la boca, la fresa
solemniza su púrpura; y en el sutil dibujo
de óvalo del rostro de la blanca abadesa
la pura frente es ángel y el ojo negro es brujo.
 
Al marfil monacal de esa faz misteriosa
brota una dulce luz de un resplandor interno,
que enciende en sus mejillas un celeste rosa
en que su pincelada fatal puso el Infierno.
 
¡Oh, Sor María! ¡Oh, Sor María! ¡Oh, Sor María!
La mágica mirada y el continente regio,
¿no hicieron en un alma pecaminosa un día
brotar el encendido clavel del sacrilegio?
 
Y parece que el hondo mirar cosas dijera
especiosas y ungidas de miel y de veneno.
(Sor María murió condenada a la hoguera:
dos abejas volaron de las rosas del seno.)



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.los-poetas.com

Arcképek (Hungarian)

I
Don Gil, Don Juan, Don Carlos, Don Lope, Don Diego,
Kié ez a nemes fej? Ragyogó szeme jáspis.
A diadalmas arc, a szakáll kalásza méltó
Olyan lovaghoz, aki kihívja a halált is.
 
Hírét száz hősi tette vitte világgá jaéltán,
Sokasodott a saskép a címerpajzs falán.
Vakon a rémülettől, s az iszonyattól némán
Szilaj hadát remegte flamand meg indián.
 
Művészkéz alkotása a páncél és a kardján
Ott a kereszt, amilyent sírján emelt a félsz,
Aranyló fény sugárzik kovácsolt markolatján,
S pompás szikráit szórja a toledói érc.
 
A száj a Borgiáké; sokat tud kármin ajka:
A rágalmakban mester, imája tiszta hit,
Tud átkozódni durván, és könnyed gúnnyal adja
Elő dekameronok pajzán kalandjait.
 
S egy ismeretlen korban legvégül elhagyatva,
A nagyvilágtól távol, egy kis klastromba tért meg.
Holtában minden tettét a feledésre hagyta,
És luciferi élte kiáltását a szélnek.
 
II
Eperszínben ragyog a szívalakü száj,
Bíborpiros; fehér apácafátylát hordja;
Az arca drága metszet, gonddal csiszolt ovál,
A tiszta homlok angyal, az ében szem boszorka.
 
Titokkal teljes arca hideg klastromi márvány,
Melyet egy belső tűznek izzása áthevít,
És láthatod az orcák mennybéli rózsaszálán
Poklok végzettel terhes ecsetvonásait.
 
Ó Máriám, ó nővér! Idézlek most, felelj!
E mágikus tekintet és fenséges nyugalmad
Mögött bűnös lelkedben sosem lobbant-e fel
Tüzes szekfűvirága a szörnyű kárhozatnak?
 
Ha képed hosszan nézem, sokat megfejt a látvány,
Titkodban elvegyítve megoszlik méz meg méreg.
(Mikor halálra szánva, elhamvadtál a máglyán,
Rózsás kebledről lebbent két pillangó az égnek.) 



Uploaded byP. T.
Source of the quotationP. E.

minimap