Felipe Camino, León: Oferta
|
Oferta (Spanish)Mercedares:
Yo, España, ya no soy nadie aquí.
Aquí, en este mundo vuestro yo no soy nadie. Ya lo sé. Entre vosotros aquí, en vuestro mercado, yo no soy nadie ya.
Un día me robasteis el airón y ahora me habéis escondido la espada.
Entre vosotros aquí, en esta asamblea, yo no soy nadie ya.
Yo no soy la virtud. Es verdad. Mis manos están rojas de sangre fatricida y en mi historia hay pasajes tenebrosos. Pero el mundo es un túnel sin estrella y vosotros sois sólo vendedores de sombras.
El mundo era sencillo y transparente; ahora no es más que sombras, sombras, sombras...
Un mercado de sombras, una bolsa de sombras. Aquí, en esta gran feria de tinieblas, yo no soy la mañana...
Pero sé -y esto es mi esencia y mi orgullo, mi eterno cascabel y mi penacho- sé que el firmamento está lleno de luz, de luz, de luz, que es un mercado de luz, que es una feria de luz, que la luz se cotiza con sangre... y lanzo esta oferta a las estrellas: “Por una gota de luz, toda la sangre de España: la del niño, la del hermano, la del padre, la de la virgen, la de los héroes, la del criminal y la del juez, la del poeta, la del pueblo y la del presidente...
¿De qué os asustáis? ¿Por qué hacéis esas muecas, vendedores de sombras? ¿Quién grita? ¿Quién protesta? ¿Quién ha dicho: Oh, no, eso es un mal negocio? Mercaderes...
¡sólo existe un negocio! Aquí, en este otro mercado, en esta otra gran Bolsa de signos y designios estelares, por torrentes históricos de sangre, ¡sólo existe un negocio! sólo una transacción. Y una moneda. A mí no me asusta la sangre que se vierte.
Hay una flor en el mundo que sólo puede crecer si se la riega con sangre. La sangre del hombre está no sólo hecha para mover su corazón, sino para llenar los ríos de la Tierra, las venas de la Tierra y mover el corazón del mundo. Mercaderes...
Oíd ese pregón: “El destino del hombre está en subasta. Miradle ahí, colgado de los cielos aguardando una oferta...” ¿Cuánto? ¿Cuánto? ¿Cuánto, mercaderes?... (Silencio.) Y aquí estoy yo otra vez; aquí sola. Sola, sí. Sola y en cruz. España-Cristo -con la lanza cainita clavada en el costado, sola y desnuda -jugándose mi túnica dos soldados vesánicos-. Sola y desamparada -miradme cómo se lava las manos el Pretor-. Y sola, sí, sola.
Sola sobre este yermo seco que ahora riega mi sangre; sola sobre esta tierra española y planetaria; sola sobre mi estepa y bajo mi agonía; sola sobre mi calvero y bajo mi calvario; sola sobre mi Historia de viento, de arena y de locura, y bajo los dioses y los astros levanto hasta los cielos esta oferta: Estrellas: vosotras sois la luz. La Tierra, una cueva tenebrosa sin linterna y yo tan sólo sangre, sangre, sangre, sangre... España no tiene otra moneda... ¡Toda la sangre de España por una gota de luz!
|
Felajánlás (Hungarian)Kufárok!
Én, Spanyolország, már senki sem vagyok itt
Itt, ebben a ti világotokban senki vagyok már. Jól tudom ezt. Itt, egymás között, itt, ezen a ti veszett vásárotokon bizony senki sem vagyok én már.
Egykor elloptátok a sisakforgóm, most elrejtettétek a kardomat is.
Közöttetek, itt, ebben a csürhe népben bizony senki sem vagyok én már.
Nem vagyok az Erény. Ez igaz. Kezeim testvér-vértől veresek. Történetemben vannak sötét oldalak is. De a világ csillagtalan alagút, s ti merő árnyakra csapjátok a csúf, zajos alkut.
Pedig oly egyszerű volt, olyan átlátszó, tiszta a lét. Ma szerte a tájakon ott ülnek az árnyak, az árnyak, az árnyak...
Árnyak vására ez itt, árnyak börzéje ez ám. Itt, a sötétség e nagy orgia-éjén nem én vagyok a holnap...
De tudom, - és ez a létem gyökere, ez a büszkeségem, örökös csörgőm és tollbokrétám - tudom, hogy a mennybolt csupa, csupa fény, fény, fény, fények ragyogó piaca, káprázatos fény-zuhatag; és hogy a fény vérrel festi magát... Ime, a csillagokig röpítem e felajánlást: „Egyetlen csöpp fényért Spanyolország minden csepp vérét: a gyermekekét, a testvérekét, az apákét, a szüzekét, a hősökét, a bűnözőkét és a bírákét, a költőkét, a népét és az Elnökét..."
Mitől rettegek? Miért vágtok fintorokat, árny-kufárok? Ki kiabál? Ki tiltakozik? Ki szólt így: „Ó, nem, rossz üzlet ez...?" Kufárok...
CSAK EGY ÜZLET VAN! Itt, ezen a másik nagy piacon, ezen a másik óriási börzén: a végtelen csillagos űrben, a történelmi vérzivatarok sodrában, csak egy üzlet van! Egyetlen tranzakció és egy valuta... A VÉR! Engem nem borzaszt a kiömlő vér.
Ismeritek azt a földi virágot, mely csak akkor nő, ha vér öntőzi gyökerét? Az emberi vér nem csupán arra való, hogy mozgassa a szívet: meg kell töltenie a föld óriás folyamait, a föld vérereit, hadd lüktessen a világ végtelen szíve. Kufárok...
Halljátok, bejelentem: ,,Árverésen forog az emberi sors." Nézzétek, az égbolton betűk ízznak, olvassátok, ím: az ajánlat... „Mennyit? Mennyit? Mennyit, kufárok? Mennyit adtok az emberi sorsért?" (Csend... Egyetlen hang sincs... egyetlen jel.) Csak Spanyolország lép egyet előre és szól: Itt vagyok magam, ismét, itt, egyedül. Egyedül, igen, Egyedül és keresztrefeszítve. Spanyolország-Krisztus - oldalamba döfve a kaini lándzsa - egyedül és meztelenül - ruháimra kockát vet két idegen félkegyelmű katona -; egyedül és elhagyottan - nézzétek, mint mossa kezeit a római Praetor - igen, egyedül, egyedül.
Egyedül e kiszikkadt sivatag fölött, melyet az én vérem öntöz, egyedül a csillagos spanyol táj felett; egyedül túl az életen és mélyen haldoklásom kín-örvényében... egyedül csontkoponyám és keresztútam magasán... egyedül szeles, arénás, bolondos történetem fölött... Egyedül az istenek és a csillagok alatt.. Az ég felé kiáltom a felajánlást: Csillagok... ti vagytok a Fény. A Föld vak, csúnya barlang, benne egyetlen lámpa sem ég és nekem nincs egyebem, csak a vér, a vér, a vér, a vér... Spanyolországnak nincs más valutája... Minden csepp spanyol vért egyetlen fénycseppért! Minden csepp spanyol vért... az emberi sorsért!
|
||||||||||
