Góngora, Luis de: Vagyok poloskák, öszvérek falatja (De chinches y de mulas voy comido in Hungarian)

De chinches y de mulas voy comido,

Las unas culpa de una cama vieja,

Las otras de un Señor que me las deja

Veinte días y más, y se ha partido.

De vos, madera anciana, me despido,

Miembros de algún navío de vendeja,

Patria común de la nación bermeja,

Que un mes sin deudo de mi sangre ha sido.

Venid, mulas, con cuyos pies me ha dado

Tal coz el que quizá tendrá mancilla

De ver que me coméis el otro lado.

A Dios, Corte envainada en una villa,

A Dios, toril de los que has sido prado,

Que en mi rincón me espera una morcilla.

Vagyok poloskák, öszvérek falatja,

egy redves faágy bűne e sok féreg,

egy úr vétkei ezek az öszvérek,

rám hagyta őket húsz-egynehány napja.

Te agg hajónak dobra kelt kacatja,

hazája bíbor férgek nemzetének,

enyém is voltál, vérem havi bérlet,

öled a testemet már nem sanyarja.

Ti öszvérek, hát elbúcsúzok végre,

patátok énrám szégyenfoltot rúgna,

már érzem, hogy pofátok nem hagy élve.

Királyi udvar, ó, pocsék a burka,

agyő karám, aminek voltam rétje,

megyek, zugomban vár egy véreshurka.