García Lorca, Federico: Arbolé, arbolé…
|
Arbolé, arbolé… (Spanish)Arbolé, arbolé seco y verdé.
La niña del bello rostro está cogiendo aceituna. El viento, galán de torres, la prende por la cintura. Pasaron cuatro jinetes sobre jacas andaluzas con trajes de azul y verde, con largas capas oscuras. «Vente a Córdoba, muchacha». La niña no los escucha. Pasaron tres torerillos delgaditos de cintura, con trajes color naranja y espadas de plata antigua. «Vente a Sevilla, muchacha». La niña no los escucha. Cuando la tarde se puso morada, con luz difusa, pasó un joven que llevaba rosas y mirtos de luna. «Vente a Granada, muchacha». Y la niña no lo escucha. La niña del bello rostro sigue cogiendo aceituna, con el brazo gris del viento ceñido por la cintura.
Arbolé arbolé seco y verdé
|
Kicsi fa, kicsi fa (Hungarian)Kicsi fa, kicsi fa, korhadt és zöld az ága.
Olajbogyót szüretelget egy szép arcu kisleány. A szél - tornyok udvarlója öleli a derekán. Jó andalúz kancák hátán négy lovas épp arra jár, kék és zöld ruhájuk fölött hosszú köpeny árnya száll. "Gyere, kislány, Córdobába." Nem hallgat rájuk a lány. Jött három kis toreádor, mind karcsu és mind sudár, mindnek óezüst a kardja narancssárga díszruhán. "Gyere, kislány, Sevillába. " Nem hallgat rájuk a lány. És mikor az estbe átszűrt lila fénytől ég a táj, holdszín rózsákkal karjában egy ifjú jön arra már. "Gyere, kislány, Granadába." De nem hallgat rá a lány. Csak szedi az olajbogyót A szép arcu kisleány, míg a szellő szürke karja fonja át a derekán.
Kicsi fa, kicsi fa, korhadt és zöld az ága.
|
