García Lorca, Federico: La Guitarra

Empieza el llanto

de la guitarra.

Se rompen las copas

de la madrugada.

Empieza el llanto

de la guitarra.

Es inútil

callarla.

Es imposible

callarla

Llora monótona

como llora el agua,

como llora el viento

sobre la nevada.

Es imposible

callarla.

Llora por cosas

lejanas.

Arena del Sur caliente

que pide camelias blancas.

Llora flecha sin blanco,

la tarde sin mańana,

y el primer pájaro muerto

sobre la rama.

ĄOh guitarra!

Corazón malherido

por cinco espadas.

Lassú rívásba

kezd a gitár.

Széttörnek a reggel

Kelyhei már.

Lassú rívásba

kezd a gitár.

Csitítani kár.

Hallgatni nem tud,

Zokog, ha fáj.

Egy hangra jár,

Mint víz sírdogál,

Mint hófúvásba

Szél sírva száll.

Hallgatni nem tud,

Zokog, ha fáj.

Jaját zokogja

Távoli tájért.

A Dél izzó homokja

Fehér kaméliákért.

Hogy alkony ez, s hol volt a hajnal,

Hogy a nyíl sehova nem talál,

S az ágon az elhallgatott dal,

Első halott madár.

Ó, szív, gitár!

Öt húrral, öt karddal

Járt át a halál.