La Monja Gitana (Spanish)
Silencio de cal y mirto. Malvas en las hierbas finas. La monja borda alhelíes sobre una tela pajiza. Vuelan en la araña gris siete pájaros del prisma. La iglesia gruñe a lo lejos como un oso panza arriba. ¡Que bien borda! ¡Con qué gracia! Sobre la tela pajiza ella quisiera bordar flores de su fantasía. ¡Qué girasol! ¡Qué magnolia de lentejuelas y cintas! ¡Qué azafranes y qué lunas, en el mantel de la misa! Cinco toronjas se endulzan en la cercana cocina. Las cinco llagas de Cristo cortadas en Almería. Por los ojos de la monja galopan dos caballistas. Un rumor último y sordo le despega la camisa, y al mirar nubes y montes en las yertas lejanías, se quiebra su corazón de azúcar y yerbaluisa. ¡Oh, qué llanura empinada con veinte soles arriba! ¡Qué ríos puestos de pie vislumbra su fantasía! Pero sigue con sus flores, mientras que de pie, en la brisa, la luz juega el ajedrez alto de la celosía. Source of the quotation | http://www.zacharychartkoff.com |
|
A cigány apáca (Hungarian)
Mész és mirtusz némasága. Mályva nyílik gyenge fűben. Ő meg ibolyákat hímez sárga tüllre gyönyörűen. Csillárra száll a szivárvány hét madara, büszke, tünde. Távolban a templom dörmög: öreg medve, hanyatt dűlve. Szépen hímez! Milyen édes! Ó, ha végül sikerülne ráölteni, amit képzel, rá a szalmasárga tüllre! Magnólia, napraforgó, szalag, inda, flitter-ünnep, sáfrány s hold - a szent oltári teritőre testesülnek. Öt vérnarancs künn a konyhán, most érik be cukros üdve, Krisztus öt sebe - a forró Almería napja küldte. Káprázattól ragyog, ízzik az apáca szeme-tükre, két lócsíszár üget benne, tépik ingét kihevülve. A messzeség: magasság lett, hegy mered föl, felleg csüng le, lujzafüves cukor-szíve most reped meg üdvözülve. Ó, meredek, tömör fennsík, nap fölötte húsz is lüktet! Ó, megindult folyók zúgnak s képzeletén elterülnek! De ő itt ül, ő csak hímez, virágokat ölt a tűje, s fény játszik a rácsok sakkján szélben állva, eltünődve.
Source of the quotation | http://www.mek.iif.hu |
|