This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

García Lorca, Federico: New York – Oficina y denuncia

Portre of García Lorca, Federico

New York – Oficina y denuncia (Spanish)

Debajo de las multiplicaciones

hay una gota de sangre de pato.

Debajo de las divisiones

hay una gota de sangre de marinero.

Debajo de las sumas, un río de sangre tierna.

Un río que viene cantando

por los dormitorios de los arrabales,

y es plata, cemento o brisa

en el alba mentida de New York.

Existen las montañas, lo sé.

Y los anteojos para la sabiduría,

Lo sé. Pero yo no he venido a ver el cielo.

Yo he venido para ver la turbia sangre,

la sangre que lleva las máquinas a las cataratas

y el espíritu a la lengua de la cobra.

Todos los días se matan en New York

cuatro millones de patos,

cinco millones de cerdos,

dos mil palomas para el gusto de los agonizantes,

un millón de vacas,

un millón de corderos

y dos millones de gallos

que dejan los cielos hechos añicos.

Más vale sollozar afilando la navaja o asesinar

a los perros en las alucinantes cacerías

que resistir en la madrugada

los interminables trenes de leche,

los interminables trenes de sangre,

y los trenes de rosas maniatadas

por los comerciantes de perfumes.

Los patos y las palomas

y los cerdos y los corderos

ponen sus gotas de sangre

debajo de las multiplicaciones;

y los terribles alaridos de las vacas estrujadas

llenan de dolor el valle

donde el Hudson se emborracha con aceite.

Yo denuncio a toda la gente

que ignora la otra mitad,

la mitad irredimible

que levanta sus montes de cemento

donde laten los corazones

de los animalitos que se olvidan

y donde caeremos todos

en la última fiesta de los taladros.

Os escupo en la cara.

La otra mitad me escucha

devorando, orinando, volando en su pureza

como los niños en las porterías

que llevan frágiles palitos

a los huecos donde se oxidan

las antenas de los insectos.

No es el infierno, es la calle.

No es la muerte, es la tienda de frutas.

Hay un mundo de ríos quebrados

y distancias inasibles

en la patita de ese gato

quebrada por el automóvil,

y yo oigo el canto de la lombriz

en el corazón de muchas niñas.

Óxido, fermento, tierra estremecida.

Tierra tú mismo que nadas

por los números de la oficina.

¿Qué voy a hacer?, ¿ordenar los paisajes?

¿Ordenar los amores que luego son fotografías,

que luego son pedazos de madera

y bocanadas de sangre?

San Ignacio de Loyola

asesinó un pequeño conejo

y todavía sus labios gimen

por las torres de las iglesias.

No, no, no, no; yo denuncio.

Yo denuncio la conjura

de estas desiertas oficinas

que no radian las agonías,

que borran los programas de la selva,

y me ofrezco a ser comido

por las vacas estrujadas

cuando sus gritos llenan el valle

donde el Hudson se emborracha con aceite.



Source of the quotationhttp://users.fulladsl.be/spb1667/cultural/lorca

New York – Iroda és vádirat (Hungarian)

A szorzások eredményei alá

egy kacsa vére cseppent,

az osztások eredményei alatt

egy tengerész vére feketéllik.

A végösszegek alatt egy lágy vérfolyam,

a külvárosok rozzant ágyairól

dalolva hömpölygő folyó,

mely ezüst, cement vagy szellő izű,

New York mennyboltra hazudott hajnalában.

Ó, vannak roppant nagy hegyek, tudom;

s akad a bölcsességnek is még pápaszem.

Tudom. De én nem azért jöttem, hogy az eget nézzem,

hanem hogy lássam a zavaros vért,

a vért, amely a gépeket viszi a vízeséshez

és a gondolatot, a kobrakígyó sziszegő nyelvéhez.

New Yorkban mindennap leölnek

négymillió kacsát,

ötmillió disznót,

kétezer galambot a haldoklók kényére,

egymillió tehenet,

másik millió bárányt

és kétmillió kakast.

És sikolyuk darabokra hasogatja az eget.

Jaj, könnyebb zokogva bicskát fenni,

vagy vizslát ölni dús vadászaton,

mint elviselni a zsongó szürkületben

a végeérhetetlen tejvonatokat,

a végeérhetetlen vérvonatokat

s az illatszergyárosok foglyaiként gördülő

megbilincselt-kezű rózsák vonatát.

A kacsák és a galambok,

a bárányok és a disznók,

odahullajtják vérük cseppjeit

a szorzások eredményei alá.

És az összezsúfolt tehenek szörnyű bőgése

szenvedéssel tölti meg a völgyet,

ahol a Hudson folyó megrészegül az olajtól.

Én vádat emelek mindazok ellen,

kik nem ismerik az élet másik oldalát,

a megválthatatlan részét a világnak,

azok ellen, akik ugy halmoznak cementet

cementre heggyé,

hogy e hegyekben ott lüktet az elfelejtett

kis állatok szíve.

Mert a bőrlyuggatások végső ünnepén

mind e cement-szemétdombra kerülünk.

Beleköpök az arcotokba.

De a gyengébb fél csak reám hallgat,

ha fal, dalol, vagy lengve, tisztán röppen,

mint gyermekek a házmesterlakásban,

ha törékeny pálcikákat visznek a gödörhöz,

ahol a rovarok antennái rozsdásodnak.

Nem pokol, ez csak az utca.

Nem halál ez, csak gyümölcskereskedés.

Megtört folyók

és elérhetetlen távolságok

világa él egy autó-elgázolta

macska tört lábában.

És hallom a galandféreg dalát

sok hajfonatos kislánynak szívében.

Rozsda, penész és rengő föld.

Te magad, föld, aki ott úszol

az irodáknak szám-hullámain.

Hát mit tegyek? Rendezzem tán a tájat?

Szerelmeket, melyekből egyszer fénykép lesz csak?

Mely később fadarabka lesz

s egy kortyintásnyi vér?

Hisz Loyolai Szent Ignác is

megölt egyszer egy kis nyulat,

és ajkai még most is nyöszörögnek

a templomtornyokon.

Nem, nem; én vádat emelek,

én vádat emelek a kihalt irodák

álnok összeesküvése ellen,

mert nem sugározzák e haldoklást,

mert elmossák az őserdők terveit,

és a meggyötört tehenek étkeül ajánlkozom,

amikor bőgésük betölti a völgyet,

ahol a Hudson folyó megrészegül az olajtól.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://canadahun.com/forum/showthread.php

minimap