García Lorca, Federico: Reyerta
|
Reyerta (Spanish)En la mitad del barranco las navajas de Albacete, bellas de sangre contraria, relucen como los peces.
Una dura luz de naipe recorta en el agrio verde caballos enfurecidos y perfiles de jinetes.
En la copa de un olivo lloran dos viejas mujeres. El toro de la reyerta su sube por la paredes. Angeles negros traían pañuelos y agua de nieve. Angeles con grandes alas de navajas de Albacete.
Juan Antonio el de Montilla rueda muerto la pendiente su cuerpo lleno de lirios y una granada en las sienes. Ahora monta cruz de fuego, carretera de la muerte.
*
El juez con guardia civil, por los olivares viene. Sangre resbalada gime muda canción de serpiente. Señores guardias civiles: aquí pasó lo de siempre. Han muerto cuatro romanos y cinco cartagineses
*
La tarde loca de higueras y de rumores calientes cae desmayada en los muslos heridos de los jinetes. Y ángeles negros volaban por el aire del poniente. Angeles de largas trenzas y corazones de aceite.
|
Viadal (Hungarian)Hegyoldalban vért villognak albaceti éles kések, vérben halként lubickolnak, ellenséges vértől szépek.
Sütnek a keserves zöldbe széles, merev kártyafények, bennük lovak ágaskodnak, lovas-arcok összenéznek.
Két vénasszony ríva kuksol egy olajfa serlegében. Dobog a dühök bikája fölfelé a meredélyen. Száll fekete angyalsereg fehér gyolccsal, hó levével, szárnyuk tolla sorra nyíló albaceti kések éle.
Montillai Antonio hengerül a hegy tövébe. Teste tele liliommal, gránátalma nőtt fejére. Tűzkeresztként megy már, hogy a halál utját végigmérje.
*
Jön a bíró csendőrökkel olajliget éjjelébe. Minden vércsík síkos kígyó, árulkodik szisszenése. Csendőrurak, semmi, semmi, mindennap is megtörténhet. Vége lett ma négy romának, s karthágói öt vitéznek.
*
Fügefalomb, forró morgás, tébolyodott esti fények elalélnak, ha a combon fölviruló sebhez érnek. Jön fekete angyalsereg nyugat felől támadt szélben, hosszú hajú valamennyi, olajat hoz a szívében.
|
