García Lorca, Federico: Si mis manos pudieran deshojar
|
Si mis manos pudieran deshojar (Spanish)Yo pronuncio tu nombre en las noches oscuras, cuando vienen los astros a beber en la luna y duermen los ramajes de las frondas ocultas. Y yo me siento hueco de pasión y de música. Loco reloj que canta muertas horas antiguas.
Yo pronuncio tu nombre, en esta noche oscura, y tu nombre me suena más lejano que nunca. Más lejano que todas las estrellas y más doliente que la mansa lluvia.
¿Te querré como entonces alguna vez? ¿Qué culpa tiene mi corazón? Si la niebla se esfuma, ¿qué otra pasión me espera? ¿Será tranquila y pura? ¡¡Si mis dedos pudieran deshojar a la luna!!
|
A hold lombját letépném (Hungarian)Borongó éjszakákon a nevedet kiejtem, mikor a holdat isszák a csillagok felettem, és alszik már a fákon a lomb, egy gally se rezzen. S a zene sodra többé nem tölti be a lelkem. Egy bomlott óra újra multat kondít rekedten.
Borongó éjszakán, ma a nevedet kiejtem, és nem csendült neved még messzibb sohase bennem, messzibb az égbolt minden csillagánál, s esők komor hangjánál keserűbben.
Szeretlek majd, mint akkor szerettelek? Kegyeden mily szörnyü bűn gyötör? A köd ha tovalebben, mit is remélhetek még? S ha nem lesz igaz az sem? A hold lombját letépném, itt ragyog felettem!
|
