García Nieto, José: Romancillo de los Enterradores

Domingo de misa
mayor en la pueblo
 
Los enterradores
del Ayuntamiento,
 
en un banco largo,
vestidos de negro.
 
Diez boinas iguales
y ningún sombrero.
 
Hoy no irán al toro
ni a ojear al ciervo,
 
ni a las amarillas
eras de Cebreros.
 
Por toda la iglesia
deja su silencio
 
el adelantado
frio de los muertos.
 
Ayer se llevaron
a Juan el barbero
 
y hoy ven su camisa
blanca en el incienso.

Nagymise. Tömjénfüst.
Falusi vasárnap.
 
Tíz jó sírásója
a községházának
 
ott ül feketében,
hosszan, mint a gyászpad.
 
Tíz egyforma sapka.
Ülnek csak és várnak.
 
Nincs bikaviadal,
nem járnak ma sápadt
 
cebrerosi szérün,
nincs szarvas-vadászat.
 
Csendes a nagytemplom,
csendje mint a bánat,
 
borzongatják őket
torz halottas árnyak.
 
Tegnap volt, hogy Juan
borbélynak sírt ástak,
 
s leng a füst: szép, fehér
gyolcsinge Juannak.