This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Hernández, Miguel: Nép vihara sodor engem (Vientos del pueblo me llevan in Hungarian)

Portre of Hernández, Miguel

Vientos del pueblo me llevan (Spanish)

Vientos del pueblo me llevan,

vientos del pueblo me arrastran,

me esparcen el corazón

y me aventan la garganta.

Los bueyes doblan la frente,

impotentemente mansa,

delante de los castigos:

los leones la levantan

y al mismo tiempo castigan

con su clamorosa zarpa.

 

No soy un de pueblo de bueyes,

que soy de un pueblo que embargan

yacimientos de leones,

desfiladeros de águilas

y cordilleras de toros

con el orgullo en el asta.

 

Nunca medraron los bueyes

en los páramos de España.

 

¿Quién habló de echar un yugo

sobre el cuello de esta raza?

¿Quién ha puesto al huracán

jamás ni yugos ni trabas,

ni quién al rayo detuvo

prisionero en una jaula?

 

Asturianos de braveza,

vascos de piedra blindada,

valencianos de alegría

y castellanos de alma,

labrados como la tierra

y airosos como las alas;

andaluces de relámpagos,

nacidos entre guitarras

y forjados en los yunques

torrenciales de las lágrimas;

extremeños de centeno,

gallegos de lluvia y calma,

catalanes de firmeza,

aragoneses de casta,

murcianos de dinamita

frutalmente propagada,

leoneses, navarros, dueños

del hambre, el sudor y el hacha,

reyes de la minería,

señores de la labranza,

hombres que entre las raíces,

como raíces gallardas,

vais de la vida a la muerte,

vais de la nada a la nada:

yugos os quieren poner

gentes de la hierba mala,

yugos que habéis de dejar

rotos sobre sus espaldas.

 

Crepúsculo de los bueyes

está despuntando el alba.

Los bueyes mueren vestidos

de humildad y olor de cuadra;

las águilas, los leones

y los toros de arrogancia,

y detrás de ellos, el cielo

ni se enturbia ni se acaba.

La agonía de los bueyes

tiene pequeña la cara,

la del animal varón

toda la creación agranda.

 

Si me muero, que me muera

con la cabeza muy alta.

Muerto y veinte veces muerto,

la boca contra la grama,

tendré apretados los dientes

y decidida la barba.

 

Cantando espero a la muerte,

que hay ruiseñores que cantan

encima de los fusiles

y en medio de las batallas.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.poesi.as/mh36020.htm

Nép vihara sodor engem (Hungarian)

Nép vihara sodor engem,

nép vihara visz magával,

szívemet a szélnek adja,

torkom kiáltása rávall.

Leszegik fejük az ökrök,

büntetés hamar igába

töri őket: az oroszlán

homlokát meg nem alázza,

mi több, büntetésül karmát,

harsogón húsodba vájja.

 

Nem ökrök népe a népem,

hazám nem ökrök karámja,

oroszlánok rejtekét és

sasok szirteit kínálja,

bikák végtelen hegyláncát,

szarvukat az égnek vágva.

 

Sohasem bőgtek az ökrök

pusztáin Spanyolországnak.

 

Ki merészel igát rakni

ennek a népnek nyakára?

Ki béklyózná meg az orkánt,

vagy ültetné kalodába,

ki fogná el a villámot,

hogy aztán ketrecbe zárja?

 

Gránitnál keményebb baszkok,

asztúriaiak, bátrak,

víg valenciaiakkal

kasztíliaiak, szárnyak

röpténél is merészebbek,

és mint a föld, barázdáltak,

villámból lett andalúzok,

szülöttjei a gitárnak,

kiket könnyzápor üllőin

jó acéllá kalapáltak,

extremadúraiakkal

gallegók, sok vihart láttak,

aragóniaiakkal

katalánok, mind elszántak,

murciaiak, fürtjével

dinamitnak és halálnak,

León és Navarro sarja,

sarja éhségnek, baltának,

bányák királyai jönnek,

kik a földdel eggyé váltak,

férfiak, kik gyökerek közt,

akár a gyökerek, bátrak,

életből halálba jönnek,

semmiből semmibe vágnak:

igát tirátok tennének

fiai gaznak, dudvának,

feltöri még az ő válluk

az iga, mit nektek szántak

 

Ökrök alkonya azt jelzi,

hajnalodik nemsokára.

Megdöglenek mind az ökrök

alázattól holtra válva:

sasok jönnek, oroszlánok.

hallik bikák fujtatása,

s mögöttük az ég, a tiszta

óvón hull a láthatárra.

Ábrázatát nézve nem nagy

az ökör haláltusája,

hogyha igazi kan hal meg,

világnyivá nő halála.

 

Ha meghalok, emelt fővel

haljak, és ne megalázva,

holtan és hússzor is holtan

hulljak a tarackfű-ágyra,

összeszorított fogakkal

államat a földbe vágva.

 

A halált dalolva várom,

van csalogány, mely dalára

puskák hangja közbe gyújt rá,

énekének mégsincs párja.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap