This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Hernández, Miguel: A nép vihara (Vientos del pueblo me llevan in Hungarian)

Portre of Hernández, Miguel

Vientos del pueblo me llevan (Spanish)

Vientos del pueblo me llevan,

vientos del pueblo me arrastran,

me esparcen el corazón

y me aventan la garganta.

Los bueyes doblan la frente,

impotentemente mansa,

delante de los castigos:

los leones la levantan

y al mismo tiempo castigan

con su clamorosa zarpa.

 

No soy un de pueblo de bueyes,

que soy de un pueblo que embargan

yacimientos de leones,

desfiladeros de águilas

y cordilleras de toros

con el orgullo en el asta.

 

Nunca medraron los bueyes

en los páramos de España.

 

¿Quién habló de echar un yugo

sobre el cuello de esta raza?

¿Quién ha puesto al huracán

jamás ni yugos ni trabas,

ni quién al rayo detuvo

prisionero en una jaula?

 

Asturianos de braveza,

vascos de piedra blindada,

valencianos de alegría

y castellanos de alma,

labrados como la tierra

y airosos como las alas;

andaluces de relámpagos,

nacidos entre guitarras

y forjados en los yunques

torrenciales de las lágrimas;

extremeños de centeno,

gallegos de lluvia y calma,

catalanes de firmeza,

aragoneses de casta,

murcianos de dinamita

frutalmente propagada,

leoneses, navarros, dueños

del hambre, el sudor y el hacha,

reyes de la minería,

señores de la labranza,

hombres que entre las raíces,

como raíces gallardas,

vais de la vida a la muerte,

vais de la nada a la nada:

yugos os quieren poner

gentes de la hierba mala,

yugos que habéis de dejar

rotos sobre sus espaldas.

 

Crepúsculo de los bueyes

está despuntando el alba.

Los bueyes mueren vestidos

de humildad y olor de cuadra;

las águilas, los leones

y los toros de arrogancia,

y detrás de ellos, el cielo

ni se enturbia ni se acaba.

La agonía de los bueyes

tiene pequeña la cara,

la del animal varón

toda la creación agranda.

 

Si me muero, que me muera

con la cabeza muy alta.

Muerto y veinte veces muerto,

la boca contra la grama,

tendré apretados los dientes

y decidida la barba.

 

Cantando espero a la muerte,

que hay ruiseñores que cantan

encima de los fusiles

y en medio de las batallas.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.poesi.as/mh36020.htm

A nép vihara (Hungarian)

Elragad a nép vihara,

szállok, szállok e viharral,

szívem szertehinti ő,

hangom szelek szárnyán nyargal!

Ökör súnyja le fejét

tehetetlen sáppadozván

a sors taglója előtt;

fölemeli az oroszlán!

Föl - és maga sújt oda,

karmát ellenébe vájva.

 

Ökrök sarja nem vagyok én,

vagyok más nép unokája!

Ereimben oroszlán-vér,

váram kövi sasok szirtje,

kerítése büszke-szarvú:

bikák élő hegygerince.

 

Spanyolország vidékeit

sosem lakták ökörcsordák!

 

Ki hiszi, hogy járom alá

hajtja fejét ez az ország?

Ki látott már förgetegre

igát rakni vagy koloncot?

A mennykövet kalitkába

zárni vágyó sültbolondot?

 

Asztúria hősi népe,

baszkok, kőpáncélba járók,

Valencia víg lakói,

csupa-lélek castellánók,

megmunkáltak, mint a földek,

s levegősek, mint a szárnyak,

villámcsapás andalúzok,

szülöttei a gitárnak,

könnyek viharzó üllőin

vaskeményre kalapáltak;

rozst vető estremadúrók,

csönd és eső gallegói,

konok katalánok és ti,

törzsökös sok aragóni,

dinamitos murciánók,

navarrók és leonésék,

kiket gazdáinak hív a

fejsze foka meg az éhség,

bányamunka királyai,

grófjai a földtúrásnak,

gyökerek a gyökerek közt,

szálasak és daliásak,

kiknek lépte semmi-létből

semmi-halál felé ballag:

sok gazember igát készít,

benneteket tenni rabnak...

Törjétek szét az igát

hátukon e szennyfiaknak!

 

Ökrök alkonyata, hajnal,

lángjaid már felriadnak!

Haló ökrök gyászruhája

alázat és istállószag,

oroszlánok, hetyke bikák,

sasok sosem kornyadoznak,

s mögöttük az égbolt se lesz

végesebb vagy zavarosabb.

Ökrök haláltusájának

ábrázata igen kicsi;

igaz kanét az egész nagy

kerek világ megnöveli!

 

Én, ha menni kell, hát múljak

emelt fővel e világrul:

holtan, s harmincszor is holtan

ajkam a füvekre tárul,

fogam összeszorítom, s az

állam fölvetem merészen.

 

Végem nótaszóval várom,

mint a pacsirta az égen,

ki a golyók közt is dalol,

dörgő csaták gyűrüjében.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationT. Gy.

minimap