Herrera, Fernando de: Soneto LXXXVII (Por la victoria de Lepanto)
Soneto LXXXVII (Por la victoria de Lepanto) (Spanish)Hondo Ponto, que bramas atronado con tumulto y terror, del turbio seno saca el rostro de torpe miedo lleno, mira tu campo arder ensangrentado,
y junto en este cerco y encontrado todo el cristiano esfuerzo y sarraceno, y cubierto de humo y fuego y trueno, huir temblando el impío quebrantado.
Con profundo murmullo la victoria mayor celebra, que jamás vio el cielo y más dudosa y singular hazaña,
y di que sólo mereció la gloria, que tanto nombre da a tu sacro suelo, el joven de Austria y el valor de España.
|
Szonett LXXXVII (A lepantói öbölhöz) (Hungarian)Mély Pontus, míg morajló szirteden rémült robaj zúg, ziháló kebledröl emeld fel arcod, melyet félelem tölt s nézd, a vérmosta, lángoló teren
milyen elszántan dúl a küzdelem, melyben egymásnak spanyol s mór sereg tőr, és fedve füsttől, dörgéstől, tüzektől hogy menekül a vert istentelen.
Köszöntse zúgásod a legkülönb gyözelmet, mely csak volt az ég alatt, a harcban, mely csupa kérdés volt meg kétség,
s hirdesd, hogy a sikert, mely szent rögöd nevét szétvitte, mily méltán aratta don Juan herceg s a spanyol vitézség.
|