This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Huidobro, Vicente: A La capilla aldeana

Portre of Huidobro, Vicente

A La capilla aldeana (Spanish)

                          Ave

                           canta

                           suave

               que tu canto encanta

               sobre el campo inerte

                           sones

                           vierte

                           y ora-

                           ciones

                            llora.

                          Desde

                      la cruz santa

                el triunfo del sol canta

             y bajo el palio azul del cielo

       deshoja tus cantares sobre el suelo.

        Une tus notas a las de la campana

       Que ya se despereza ebria de mañana

       Evangelizando la gran quietud aldeana.

      Es un amanecer que en una bondad brilla

       La capilla está ante la paz de la montaña

     Cómo una limosnera está ante una capilla.

  Se esparce en el paisaje el aire de una extraña

    Santidad, algo bíblico, algo de piel de oveja

       Algo como un roció lleno de bendiciones

       Cual si el campo rezara una idílica queja

       Llena de sus caricias y de sus emociones.

        La capilla es como una vieja acurrucada

Y al pie de la montaña parece un cuento de hada.

      junto a ella como una bandada de mendigos

  Se agrupan y se acercan unos cuantos castaños

   Que se asoman curiosos por todos los postigos

       Con la malevolencia de los viejos huraños.

 Y en el cuadrito lleno de ambiente y de frescura

         En el paisaje alegre con castidad de lino

       Pinta un brochazo negro la sotana del cura.

Cuando ya la tarde alarga su sombra sobre el camino



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://neorrabioso.blogspot.hu

Falusi kápolna (Hungarian)

                   Madár,

                      dalolj

                      lágyan,

            mert dalod elvarázsol,

            a bágyadt tájat zenével

                    töltsd be,

                 és imákat sírj.

              a szent keresztről

          a nap győzelmét dalold,

         És éneked a földre szórd.

       Igazítsd hangod a harangéhoz,

     Ami megrészegülten nyújtózik reggel,

      És igét hirdet a nagy falusi csendben.

Ezen hajnalon, melyben mély szépség ragyog,

      A kápolna úgy áll a békés hegy előtt,

      Akár koldusasszony a kápolna előtt.

    Különös szentség szele lebben a tájban,

Valami bibliai, báránybőr, áldott harmat ez,

  Mintha csak a táj idilli panaszt mormolna,

        Simogatón, érzelmekkel telve.

 A kápolna, akár egy görnyedt öregasszony,

Úgy áll a hegy lábánál, mint a tündérmesékben.

Mellette, mint koldusok serege,tömörül és közelít

pár gesztenyefa, kíváncsian leselkednek ajtón-ablakon,

     a mogorva vénember rosszmájúságával.

És ebbe a hangulatos, friss képbe, e falusi táj szűzi

vásznára fekete ecsetvonást fest a pap reverendája.

 Mikor a délután nyúlt árnyékot vet az útra,

     Behatolni látszik a templom mélyére,

     És a nagy csillár sápadt csillogása

    Sárga fénycsóvát fest a fehér falra.

   Régi ablaktáblák recsegnek-ropognak,

mikor befúj a rózsaillatú szél, szomorú morajként

 visszhangzik az ima szent hangja, a sötét már

 összemossa, összekeveri a dolgokat, és elszáll

 lassan, akár a harangtorony, egy síró Ángelus



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://prae.hu/prae/lazarillo.php

minimap